2. rész: A buli

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog! Kérlek írjatok kommenteket, hogy mi a véleményetek!

Eljött a buli napja. Lassan egy hete terveztük a ruhánkat, sminkünket és hajunkat. A tegnapi estén végig gondoltam, hogy ideje lenne már jól éreznem magam, hiszem utoljára két éve volt barátom. Elterveztem, hogy most azért is "bepasizok"-ahogy Lori mondaná- és jól fogom magam érezni vele.

A buli 9-kor kezdődik. Most 7 óra van. Nincs kedvem menni, de a barátnőm kedvéért megteszem. Éppen ezen gondolkoztam mikor a mellettem lévő Blackberry-m megcsörrent. A kijelzőn Lori nevét láttam villogni.
-Szia Alice! Azt hittem legalább a zuhany alatt állsz vagy készülődsz! Ugye nem akarod azt mondani, hogy nem jössz?!
-Nyugalom csibém! A ruhámat készítettem össze!-mondtam.
Kezdő divattervező lévén volt egy kis érvékem a számomra előnyös ruhák kiválasztásához.
-Oké! Fél 9-re ott vagyok érted! Puszi!
-Szia Lori.-szóltam kissé túl nagy unottsággal a hangomban.
Egyébként ruhaként egy rózsaszín tüll aljú, csipkés felső részű ruhát választottam, fekete körömcipővel. Miután a választott szettemet kiraktam a fehér, kovácsoltvas keretű ágyamra tusolni indultam. Hosszú barna hajamra sampont engedtem majd jól kiöblítettem vízzel. Kiléptem a tusoló fülkéből és halványkék törölközőt tekertem magam köré. Beálltam saját fürdőszobám óriási, bepárásodott tükre elé és fogat mostam. Mentol szag lepte be a kis, vizes helységet. Oda sétáltam a kis barna szövet kosaraimhoz amikben a sminkjeimet, testápolómat, hajvasalómat, hajszárítómat és egyéb apróságokat tároltam. Ahogy megláttam a hajszárítómat kézhez kaptam és bedugtam a konnektorba. Hangos berregéssel indult be a nem épp mai szerkezet. Úgy döntöttem nem vacakolok a hajam kivasalásával. Pár percig az arcomra fújtam a langyos levegőt ami kissé megnyugtatta már majdnem sírásra álló szemeimet. Letettem a hajszárítót és a szennyes kosáron pihenő iPod-omhoz léptem. Nem tudom miért de Christina Perri- A Thousand years című számára léptem. Ahogy felcsendült az ismerős dallam sírás szakadt ki belőlem. Nem tudom miért, de egy szál törölközőben, félig vizes hajjal az ajtónak támaszkodtam és a földre ültem. Bőgtem. Nem tudtam miért, de nem bírtam abbahagyni. Viszont ahogy próbáltam végig gondolni miért is sírok anyukám kopogott be a hálószobám ajtaján. Gyorsan letöröltem könnyeim, kikapcsoltam a zenét és kikukucskáltam az ajtón.
-Szia drágaságom! De csoda szép vagy ma is!-szólt anya.
-De anyu. Csak egy törölköző van rajtam.
-Tudod kicsim, hogy nekem így is te vagy a leggyönyörűbb!
-Köszönöm anya!
Anya volt az aki Lori-n kívül lelket tudott belém önteni.
-Egyébként csak azért jöttem hogy jól vagy-e? Mintha sírást hallottam volna!-lépett közelebb.
-Nincs semmi gond, jól vagyok. Csak zenét hallgattam.-szóltam gyorsan.
-Ja jól van, akkor megnyugodtam! Mielőtt elmész nem eszel egy kicsit?- mosolygott rám.
-Nem köszönöm, de egy pohár vizet elfogadok.-néztem rá.
Anya kiment és körülbelül azzal a lendülettel vissza is ért a vízzel. Megköszöntem, megittam és újra magamra hagyott. Vissza mentem a fürdő szobába és feltettem egy leheletnyi púdert az arcomra. Szemhéjtussal óvatosan kihúztam a szempillatövem feletti részt majd feltettem egy kis szempillaspirált és végül halvány rózsaszín szájfényt. Hajamat simán, kibontva vállamra dobtam és kimentem a szobámba. Felvettem ruhámat és cipőmet, de szokásomhoz hűen nem aggattam magamra csilivili, csörgős karpereceket vagy nyakláncokat. Egyszerűen nem is szerettem és nem is akartam kitűnni a tömegből. Indulásra készen álltam. Éppen le indultam a lépcsőn mikor fekete, kis táskámban megcsörrent a Boys Like Girls- Be your everything című dala. Kicsit hallgattam kedvenc dalom, hisz láttam Lori nevét villogni a Blackberry-n. Kiléptem a hűvös esti utcára és megláttam az idegesen telefonáló barátnőmet. Mikor észrevett eltette a telefonját és felém szaladt, de bokája megbicsaklott körülbelül 20cm-es magassarkújában. Majdnem elesett ugyan de pont sikerült elkapnom vékony karját.
-Szép belépő!-dicsértem meg bravúros érkezését.
-Oh basszameg! Azt hittem elszakad a ruhám!
-Nyugi-nyugi semmi baja nem lett! Csini vagy!
-Köszönöm, de te sem vagy különb! Indulhatunk?-mutatott csilivili új Porsche-jára amit 17. szülinapja alkalmából kapott.
-Persze gyerünk!- szálltam be az autóba.
Nem telt 10 percbe át érni Jack házához. Jack is 19 éves volt, de kisgyermekkorában a szülei elváltak. Mivel mindig is nagyon rendes és felelősségteljes volt, apukájától a születésnapjára egy lakást kapott. Beléptünk. Nem tartott sokáig feltalálni magunkat, hiszen sokat jártunk már ezen a helyen. Főleg Lori, de ez mellékes. Körülnéztem de sehol sem láttam Travis-t. Ez valami féle képpen megnyugtatott, hiszen így nem fogom egész éjszaka bámulni. Viszont fel is kavart hiszen nem láthattam. Ezeket a gondolatokat kiűzve felálltam és a bárpult felé vettem az irányt. Egy nagy pohár Whiskey-t töltöttem magamnak. 16 éves létemre elég jól bírtam az italt. Gyorsan lehúztam a barnás italt és táncolni indultam. Folyamatosan jöttek oda hozzám az iskola béli barátaim és sört nyomtak a kezembe így kellőképpen benyomtam. Amikor már éreztem, hogy az ital kezd a fejembe szállni ki ültem oldalra és figyeltem, ahogy Lori és Jack összegabalyodva táncolnak. Nagyon édesek voltak. Szállingóztak ugyan felém is jó képű fiúk, de sajnos az összes olyan matt részeg volt, hogy úgy döntöttem a pasizást ma estére kihagyom.
-Drága mit szólnál hogyha egyedül kéne hazamenned?-kérdezte tőlem Lori.
-Maradsz estére Jack-nél?-faggattam tágra nyílt szemmel.
-De csak ha nem baj!
-Dehogy! Épp meg akartalak keresni, hogy lassan induljunk. Akkor holnap át ugrasz a kocsidért?
-Persze! Akkor szia Ali!- ölelt meg és adta oda a kulcsot.
Kifele indultam, az ajtóban állva vissza néztem. A Legjobb barátnőm kézen fogva táncolt a barátjával. A legjobb páros akit ismertem. A valóságba visszazökkenve azt vettem észre, hogy egy sötét zöld autó áll meg mellettem. Az anyós ülésről Travis pattant ki seggrészegen. Felém tartott.
-Szia szépségem!-ordított rám.
Kellőképpen meglepődtem és magam mögé néztem, hogy nem egy szőke bombázónak szólt. Nem állt mögöttem senki...
-Szia Trav. Mit keresel itt?
-Hé ezt én kérdezhetném tőled! Hiszen végzős vagyok bébi!
-Ne hívj így. Nem vagyok senkid  se. Hagyj békén Trav.-ordítottam az utolsó szavakat.
-De drágaság amióta megismertelek téged akartalak!
Meglepett amiket mondott nekem. Éppen kiszerettem belőle erre ezeket vágja a fejemhez. Felnéztem és olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a Whiskey szagát szájából.
-Hagyj Travis!- mondtam sírva, beültem az autóba és haza hajtottam.

Xx. Dóri