1. rész: Gyere velem!

A nevem Alice Kennedy. Most leszek harmadikos a "St. Christopf" gimnáziumban, itt Amsterdamban. 16 éves vagyok, a családommal élek a külvárosban. Egyke vagyok, viszont van egy barátnőm akit a testvéremnek tekintek. Ő Lori. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást ami meg is látszik a köztünk lévő szoros baráti köteléken. Lori mindenben segít amiben csak tud, szinte csak rá támaszkodhatom igazán. Ezt a naplót.. áhh nem is mondanám naplónak... inkább könyvecskét azért vettem, hogy valahova le tudjam írni az életem nehéz szakaszainak eseményeit és később, visszaolvasva jót mulassak rajta... Remélem így lesz.. Na szóval. A lényeg az hogy az egész családom neves egyetemen végzett, mindnyájan orvosok, esetleg ügyvédek. Hát én nem ezt választottam... Divattervező szeretnék lenni, ha egyszer felnövök (itt lenne az ideje már..) és ezt sokáig nem nézték jó szemmel a rokonok. Amikor 8.-ban a szüleim megkérdezték hová szeretnék menni tovább tanulni ezt feleltem:
- Meg akarom törni ezt a családi "jó"- mutattam nyuszifület két ujjal- szokást. Én a divat világában szeretném kiélni magam!-csillant fel a szemem.
-Alice ezt nem gondoltad át. -vágta a fejemhez anya- te túl jó vagy egy ilyen alpári munkához.
Sarkon fordultam és csak arra számíthattam, hogy a családom megbékél a gondolattal. Szerencsére sikerrel jártam, a gimibe simán felvettek. Most hogy túl vagyok az első két éven, és újra szeptember van, kezdődik az iskola, megint elfogott az a különös szorongás, mint minden év kezdetekor. Oda álltam a szobámban lévő tükör elé és végigmértem magamat. Az arcom nem volt kifejezetten csúnya, sőt egész szépnek tartottam. Sötétbarna, lágyan hullámos hajam lazán omlott a vállamra és egészen -nem túl nagy- mellem aláért. Utáltam a testem, hiszen mindig is volt rajtam egy kis fölös súly. Egy világos zöld, ujjatlan ingbe, fekete magasított derekú rövidnadrágba és egy fekete Vans cipőbe voltam. A karomat vastagnak láttam, a hasamat hurkásnak és össze értek a combjaim. Megszoktam a látványt, így közelebb hajolva a tükörhöz élénk piros műkörmömmel megigazítottam fekete, kerek napszemüvegemet, felkaptam a székről a laptop táskám és elindultam vásárolni Lori-val. Az összes nyáron összegyűjtött -és el nem költött- a pénzemet a táskámba tettem és kiléptem a kapun. Lori kint állt és kifogástalan külseje megint rossz érzést keltett bennem. Sokkal szebb volt nálam, bár ő ezt mindig is tagadta és sohasem éreztette volna velem.
-Szia Al!- húzta mosolyra száját és megölelt- Merre menjünk? A plázába gondoltam, ott meg tudnánk venni a sulihoz is a cuccokat és ruhákat is próbálgathatnánk!-csillant fel mogyoróbarna szeme.
-Szuper ötlet! Ma is csinos vagy! Mint mindig!
-Ugyan ne kezd megint. Gyönyörű vagy, aki megbámul csak azért teszi mert különleges vagy!
-Köszönöm!- húztam magamhoz- A pláza jó ötlet, úgy is kell vennem valami csini ruhát az évnyitóra. És nem mellesleg októberben Párizsba megyünk!
Lori-t Párizs gondolata úgy feldobta, hogy végig ugrándozva tette meg az utat. Amióta megtudtok, hogy apám cégének szervezésével a "Szerelem városába" utazunk más sem járt a fejünkben.
-Egyébként mi van Travis-sel?- kérdezte Lori teljesen kizökkentve gondolataimból.
Travis volt álmaim fiúja. A gimi első osztálya előtti nyáron ismertem meg. Akkor egy teljesen átlagos, kedves, udvarias fiú volt, aki már akkor is szimpatikus volt nekem. Viszont egy év alatt teljesen beleszerettem. Fantasztikusan nézett ki, mikor mellette álltam, magasságával felém tornyosult. Egyébként ezt igen nehéz megtenni, hiszen 178cm magas vagyok. Szuper. Zöld szemei körül mindig nevető ráncok gyűltek, és mindig a szájában lévő két piercinggel játszott.Teljes mértékben az esetem. De amikor egy éve kijelentette, hogy "undorítónak" talál, teljes mértékben kiszerettem belőle. Sajnos egy iskolába kerültünk, de ő legalább más szakra jár. Bár akármennyire is kiszerettem belőle, Lori tudta, hogy akárhányszor meglátom lepkéim újra életre kelnek gyomromban.
-Jaj Lori! Hagyj már vele kérlek! Te is tudod hogy annak ellenére, hogy még csak 19 lesz zűrös ügyei vannak. Konkrétan megdug minden szembe jövő lányt.-sóhajtottam.
A barátnőm torkából, mély visító nevetés tört fel. Én nem voltam ennyire vidám.
Idő közben oda értünk a plázához. Kicsit vonakodva bementem és megnyugodtam, hogy nincs akkora forgatag mint amire számítottam. 4óra hosszát töltöttünk bent mire mindent sikerült elintézni. Voltunk tanszert venni, beszereztünk egy pár csini ruhát és végül elmentünk masszíroztatni is. Lezárásképpen egy közeli Starbucks-nál foglaltunk helyet és-a szeptember elejei jóidőre való tekintettel- jegeskávét szürcsöltünk.
-Jaj jut eszembe!- csattant fel Lori- a hétvégén lesz egy házibuli a végzősöknél!
-El akarsz menni?! De ott lesz Trav is!- nyögtem fel.
-Azt mondtad már nem érdekel!
Igaza volt. Tényleg nem érdekelt már. Amióta így megváltozott, tudomást sem veszek róla.
-Jó! Igazad van, kikapcsolódásra van szükségünk!- mondtam- Hol lesz?
-Jack-éknél..- pirult el a barátnőm. Jack Lori barátja, akivel már két éve együtt vannak- Ott lesz az egész suli!
-Jó elmegyek veled!
-Köszönöm!
                       
Xx. Dóri