Sziasztok! Kárpótlásul, mert sokáig nem volt rész ma is hoztam egyet! Jó olvasást!
*Egy hónap múlva*
Reggel amikor felébredtem, vagyis nem is felébredtem, inkább felriadtam az ébresztő hangjára, fáradtan másztam ki az ágyból. Hát még mindig erősen a késői felkeléshez vagyok szokva. Igazából most, hogy Október van, egyre inkább izgulok a Párizsi utazás miatt. Lorival nap mint nap beszélünk róla, hogy mit akarunk megnézni, mit akarunk mindenképpen megvenni és hogy fogjuk a párizsi monseurokat elcsábítani. Ma van 6.-a és 27.-én indulás. Már csak 20 nap és közel 30 órát fogunk buszozni. Én igazából már jártam a "Szerelem városában", de Lori, aki mindig is oda vágyott, most megy először, ezért olyan szinten izgul, hogy ha belekezd a monológjába le sem lehet lőni. Eddig azon izgult a leginkább, hogy vajon Jackkel a kapcsolata ki fog-e tartani 14 napig, azaz két hétig, de amikor két napja közölte vele, hogy ő is velünk tart Párizsba Lori konkrétan megőrült az örömtől. Mondjuk érthető módon. Ez valahogy engem felidegesített kissé, hiszen úgy terveztük az egész kirándulást, hogy együtt töltjük majd időnket de valószínű eléggé el leszek hanyagolva... Nem érdekes jól el leszek. Hiszen ez Párizs! Egyébként Travissel azóta sem beszéltünk egy szót sem, és amikor suliba látom is mindig más szőke bombázó lóg rajta. Legutóbbi beszélgetésünkkor Jack azt mondta, valószínű Travisék költöznek, de ezek szerinte még sem. Ami biztat az az, hogy Párizsba nem jön. Egyébként Adammel az ominózus találkozásunk óta semmit sem beszéltünk. Be jelölt ugyan facebookon és belikeolta a képeimet, de ezen kívül semmit sem kommunikáltunk. Pedig egy hónap azért nem kevés idő. Vissza térve a mai napra. Már hét óra volt így elindultam lefele a lépcsőn. Mikor az aljára értem majdnem legurultam (igen, kb. két lépcsőfokról), de szerencsésen túl éltem és leértem a konyhába, ahol anyu várt.
-Éhes vagy?- kérdezte.
-Neked is jó reggelt.- köszöntem -Igen egyébként.
-Akkor össze dobok valamit!
És két perc múlva ott hevert előttem egy elégetett pirítós (anyunak nem erőssége a főzés), csak úgy magába, és egy pohár narancslé. Megettem, de olyan kemény volt hogy majdnem szétvágta a nyelőcsövemet. Semmi gond hozzá szoktam ezekhez a finom ételekhez. Anya egyébként van hogy már hajnali négykor elmegy itthonról, mert a sok ketyós öreg néni és bácsi már hajnalok hajnalán hívogatja a telefon központot a semmi kis problémáikkal. Ugyanakkor indultunk anyával ezért megkérdezte, hogy eldobjon-e kocsival a sulihoz.
-Nem kell, köszönöm. Gyalogolok Lorival.- vettem fel a viseltes (eredetileg) fekete Conversem és léptem ki az ajtón.
Lori a kapunak támaszkodva állt és úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Mellesleg a házaink szerencsés elhelyezésben vannak, mert konkrétan egy utcára lakunk egymástól. Mint már említettem Jack sem lakik túl messze, ezért nekik is viszonylag könnyű az egymáshoz való utazás. Viszont amit még meg tudtam, az az, hogy Adam Lorival egy utcába lakik. Minderre úgy derült fény, hogy egyik nap haza ballagtam és meg jelent mögöttem Adam. Aztán másnap is. Aztán minden nap. Kicsit megijesztett, azt hittem követ, de egyik nap megvártam hogy tovább menjen és mint kezdő James Bond követtem a házukig. Visszatérve Lorihoz, még mindig ott állt szótlanul és csak akkor vett észre amikor idióta módjára kezdtem előtte ugrálni.
-Jólvan látlak, csak gyerünk már...- szidott le.
-Nem megyünk sehova. Mi bajod van?- kérdeztem nyomatékosan.
-Semmi, csak kicsit össze kaptunk Jackkel.
-Megint? Nyugi, nem lesz semmi, mindig veszekedtek, aztán újra kibékültök. Nem lesz semmi..- nyugtattam.
-Remélem. Na induljunk mert elkésünk.- lökte el magát a kaputól.
Az út további része csendben telt de ez kicsit sem zavart. Igazából még jó is volt egy kis fecsegés mentes idő. A suliba késve érkeztünk, így konkrétan beestünk a kémia terembe. Első óra matek. Hmm. Kedves dolog ez az órarend. Adam a mellettem lévő padban ült és rágózott. Az idő borzalmasan lassan telt és nagyon fáradt voltam ezért le tettem a fejem a padra. Nem aludtam, csak szimplán jó volt egy kicsit pihenni. Körülbelül tíz perce feküdhettem így mikor valaki megdobott. Felnéztem és a fejem mellett egy kis összegyűrt papírgalacsin hevert. Körbe néztem de senki sem nézett rám úgy hogy "hé, én voltam, válaszolj már lécci!". Szét nyitottam és el olvastam.
"-Bocs az elcsépelt módszerért de nem tudom a telefonszámod. Adam."
Vissza írtam.
"-Nem is fogom megadni. De tulajdonképpen miért írtál? Alice."- vissza dobtam.
"-Csak nem igazán értem mi is a bajod velem. Az első nap olyan kedves voltál velem, most meg már egy hónapja nem is beszéltünk. Ad."
"-Azt hittem nem kedvelsz. Arra vártam hátha majd te odajössz. Les."- vissza dobtam, ő pedig széthajtotta, de közben ránk csengettek.
Össze pakoltam a cuccom és a padom mellet árva megvártam amíg Ad is elkészül. Ahogy végzett a pakolással, együtt indultunk el kifele a teremből, természetesen a suli mögé, hogy tudjon cigizni. Rágyújtott és engem is megkínált. Nem kértem, viszont mellé ültem a földre. Le nézett és ő is lecsúszott mellém.
-Szóval akkor nem haragszol?- kérdezte.
-Nincs okom. Csak tudod úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam, te nem akartál velem beszélni.
-De. Nagyon is akartam. Csak tudod jóba lettem egy pár sráccal és nem igazán tudtam oda menni.
-Jó, semmi baj, hagyjuk. Barátok?
-Barátok.- ölelt meg.
Péntek lévén "csak" 6 óránk volt, így viszonylag gyorsan végeztünk. A második óránk nyelvtan volt, ott nem történt semmi különös, aztán kémia, ott írtunk de simán kipuskáztam, aztán tesi, ott rohangásztunk egész órán, aztán töri, ott aludtam szokás szerint és végül a horror tárgyam. Ének. Sosem értettem, hogy miért kell pénteken utolsó órában megkínozni engem, bár a többiek értékelték az utolsó óra, könnyű óra dolgot, de én ilyenkor mindig rettegtem. A hangom körülbelül mint egy rekedt kecskéé, és olyan szintem utált a tanár, hogy a lehetetlen. Amikor kilencedikes voltam véletlen le öntöttem egy pohár automatás kávéval és azóta annyiszor tettem vele olyan dolgokat amiket szerintem félre értett, hogy ősellenségekké váltunk. Például egyszer véletlen szembe dobtam egy radírral. Nem csípem egyik tanáromat sem különösebben, de egyikőjüket sem "bántanám" szándékosan. Még Mr. Hewittet sem. Ahogy meghallom ezt a nevet mindig ki ráz a hideg. Amióta az iskola elkezdődött nem volt köztünk semmi konfliktus. Eddig. A mai óra lidércnyomás volt. Most, hogy Addal újra beszélünk minden órát végig leveleztünk és ez most így történt. Illetve csak ő dobált engem két percenként, merthogy nem mertem neki válaszolni. Aztán mikor megelégeltem hogy dobál, ki vártam a megfelelő pillanatot és vissza írtam. Természetesen pont abban a pillanatban nézett rám a tanár amikor dobtam a galacsint.
-Mit csinálsz már megint Alice?- förmedt rám.
-Semmit tanár úr, elnézést.- néztem óriási, könyörgő bociszemekkel.
-Gyere ki ide mellém, kisasszony.
És igen. Egész órán kint álltam a tanári asztal mellett. Adam pedig végig röhögött. Kösz.Aztán el telt a keserves 45 perc és haza indultunk. Út közben ecseteltem Adnek a tanárral való jó viszonyom okát és ismét kegyetlenül kiröhögött. Haza estem és össze dobtam magamnak egy szendvicset, mert ugye anya nem volt itthon. Felmentem a szobába és be kapcsoltam a gépem. Skypeolni akartam Lorival, de csak annyi volt a Skype felhasználójánál írva, hogy "épp Jackel vagyok. <33 Xx.". Kibékültek volna? Hát azért rá próbáltam. Tényleg Jackel volt. Bekapcsolta a kamerát de azzal a lendülettel ki is nyomtam mert csak annyit lehetett látni amint épp úgy csókolóznak mint két hal. Inkább felmentem Facebookra és beszéltem kicsit Adammel, aztán Jack írt rám és kért bocsánatot az előbbiért, de amikor mélyebb levelezésbe kezdtünk volna éreztem, hogy még mindig elfoglalt. Nem töltöttem többet 6, ismétlem 6 óránál többet fent (mentségemre legyen, hogy megnéztem egy filmet), ki kapcsoltam a gépem, üvöltő zene mellett letusoltam, fogat mostam és elmentem aludni.
Xx. Dóri
2013. aug. 27.
2013. aug. 26.
6. rész: Iskola
Sziasztok! Bocsi, hogy sokáig nem volt rész, de nem igazán volt ihletem és időm se. Remélem ez a rész tetszeni fog és remélem lesz egy pár komment is. Jó olvasást!
Felébredtem. Körbe néztem, és csalódottságomra rájöttem, megint csak egy furcsa álom. Továbbra is ott ültem a teraszon, a cigim a hamutálba, a kávé az asztalon. Mostanában elég fura dolgokat álmodok és sokszor szerepelnek benne érdekes történések. Mondjuk örülök is, hogy nem történt meg ez az egész igazából. Nem szeretem azokat a fiúkat akik két nap után szerelmet vallanak. Kicsit rendeztem a gondolataimat és felálltam az asztaltól. A csikket elnyomtam és lehúztam az utolsó kihűlt kortyot a kávémból. Vissza csoszogtam a szobámba és az órámra néztem. Hmm.. csak egy órát aludtam. Hétfő van. Még mindig. Az utolsó hétfő idén, hogy nem úgy kelnek fel a fiatalok hogy "ahj, már megint HATEfő van..". Igen, egy hét múlva iskola.. És itt jön a kérdés. Mit csináltam egész nyáron? Semmit. És ma sem tudok. Legalábbis eddig semmi olyasmi nem jutott volna eszembe amitől a mai napom izgibb lehetne mint az eddigiek. Valamit újítanom kéne a külsőmön. Ez már olyan megszokott. Megint a tükör elé álltam és végig néztem magamon. Megvan. A hajam. Valamit kezdenem kellene vele. Olyan semmilyen most. Sötétbarna és hosszú. Pont olyan egyhangú mint én. Két perc múlva a telefon a kezemben volt és tárcsáztam a fodrászom számát.
-Szia Alice.- vette fel - Miben segíthetek?
-Szia Mare! El tudnék ma menni hozzád? Fel kéne kicsit frissíteni a hajam.
-Fél óra múlva a szalonban!- mondta és ezzel ki is nyomta a telefont.
Igazából azon gondolkoztam be vállalok valami merészet de nem volt hozzá bátorságom. Az efféle dolgokat Mare-re bíztam, neki jobb ízlése van ahhoz, hogy kinek mi áll jól. Már jó fél órája ültem a székben és gondolkoztam. Arra jutottam, hogy a Travissel való történtek után (és itt nem az álombéli történésekre gondolok) éppen bőgnöm kéne. De nem teszem.. Nem érzek semmit. Elvileg a lányok akkor változtatnak a hajukon ha tovább akarnak lépni. Mondjuk én sosem voltam átlagos (kivéve a külsőm), de létezik az hogy nem volt min tovább lépnem? Hmm. Talán nem is tetszett Travis, csak egy fajta sóvárgás lett volna bennem?
-Kész vagy!- lökött ki gondolatmenetemből Mare.
A tükörbe néztem és elámultam. Egyenes, a hullámos helyett, fekete (!!), a végében szinte fehér tincsekkel, a sötétbarna helyett. Egyszerűen elképzelhetetlenül tetszett. Mindig is vágytam valami ilyesmire. Fizettem és elindultam hazafelé.
*Otthon*
Amikor be léptem anyával találtam magam szembe.
-Úr isten!- kiáltott fel és mint egy idióta kezdte tapogatni a hajamat.
-Szia anya!- köszöntöttem.
-Csodaszép vagy!- ujjongott.
-Köszönöm, aranyos vagy! De most fel megyek ha nem baj.- pusziltam meg.
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopot. El indítottam valami táncos filmet, de őszintén szólva olyan unalmas volt, hogy fél óra után bealudtam.
*Egy hét múlva*
Az előző egy hét fura volt. Izgultam a suli kezdés és az új osztálytárs miatt is. Tegnap este például alig bírtam elaludni. Persze reggel riadtan keltem fel, és csaptam akkorát a Blackberrymre, hogy legalább három métert repült. Mint már említettem HATEfő. Igen ez egy szleng, amit mostanában én is előszeretettel használok. Felvettem a földről a nem mellesleg még mindig csörgő telefonomat és végre kinyomtam. 6.30. Atya ég, átlagosan 14 óra körül szoktam felkelni. Hát ezt még meg kell szokni. Elvileg idén az osztályba érkezik egy új fiú. Vagy olyan elcsépelt lesz a találkozásunk mint a filmekben, hogy ő maga a tökéletesség és egyből belém szeret, vagy csúnya lesz. Amilyen szerencsés vagyok csúnya lesz. Felkeltem és abban a másodpercben vissza is ültem az ágyam szélére. Tulajdonképpen nem tudom milyen ruhában kéne mennem. Hiszen ez azért mégis csak egy évnyitó féleség. Mondjuk azt már tavaly kijelentették, hogy nem kell fekete-fehérbe öltözni, mégis valami csinos cuccot kéne felvenni. Beálltam a szekrény elé. Világoskék, farmer rövidnadrág, fekete nejlon harisnya, fehér, gomb nélküli, hosszú ujjú ing, és magamhoz hűen fekete bakancs. Jó lesz ez. Lekocogtam a konyhába ahol anya várt egy tál furcsa színű és állagú "reggelivel". Valami zabkása féleség lehetett, őszintén szólva undorító volt így gyorsan lehúztam a narancslevet és kijelentettem:
-Köszi, nem vagyok éhes.
-Izgulsz a mai nap miatt? Vártad már? Találkozol Lorival indulás előtt?- árasztott el kérdésekkel.
-Hohohó, anya. Te jobban izgulsz mint én, látom. Nincs kedved helyettem menni a suliba?
-Ezt eltaláltad! Na nyomás kisasszony, elkésel!- indított útnak egy puszi kíséretében. Reménykedésem be teljesült és Lori állt a kapunkban.
-Szia osztálytárs!- "ugrott" a nyakamba.
-Hééé! Elesünk!- kapaszkodtam a kapuba.
Ő is csinos volt, fehér csipkés felsőjébe, citromsárga leggingsébe és fekete topánkájába. Egyébként Jackel továbbra is együtt vannak, de annyit veszekednek mintha 50 éve házasok lennének. Travis továbbra sem keresett, ahogyan én sem őt. Végképp azt érzem, hogy nincs szükségünk egymásra. Időközben megérkeztünk a suliba ahova diákok sokasága özönlött be. Egy pár osztálytársamat véltem felfedezni, de még így is elveszettnek éreztem magam annyi új diák volt a közelben. Nagy nehezen beértünk és a termünkhöz mentünk. Beléptünk és mivel a miénk a kémia terem az orromat kénszag csapta meg. Bevetettük magunkat a megszokott padunkba és beszélgetni kezdtünk. Már majdhogynem furcsának tűnt, hogy nincs bent a tanár mikor Mrs. Collins becsörtetett a terembe.
-Elnézést a késésért, az új diáknak kellett segítenem elintézni pár papírt.- lihegte. -Ő az új osztálytársatok, köszöntsétek és fogadjátok szeretettel! Ő itt Adam.- mutatott az ajtó felé.
És tipikusan az történt mint a filmekben. Mindenki beszélt és amikor Adam belépett abban a másodpercben csendesedett el mindenki egyszerre. Kivéve én természetesen. Amikor észre vettem magam én is az ajtó felé fordultam. Ott állt Adam. Nem volt igazán kiemelkedő jelenség, szerintem. Magas volt és helyes, ez tény és való, de nem volt különleges. A haja kicsit hosszabb volt és kicsit a szemébe lógott. Mivel én voltam az utolsó aki elhallgatott, így felém nézett elég furcsán. Felhúztam a szemöldököm és "mivan, mikéne?" stílusban néztem rá.
-Szóval, Adam és a családja most költözött ide. Ő egy évvel idősebb az osztálynál, de sajnos csak így tudtuk átvenni az előző iskolájából. Nyugodtan foglalj helyet!- nézett biztatóan az egyébként magabiztosnak tűnő fiúra, aki felemelte táskáját és levágta magát az egyetlen szabad padba. Mellém természetesen. Meg volt az általános "eligazítás", meg kaptuk az órarendet és a többi hülyeséget. Az új srác egész nap egyedül volt és zenét hallgatott. Mivel mellettem ült, meg tudtam nézni hogy mit hallgat és hát elég jó számok voltak. Egyik szünetben elmentem Lorival Jackhez aki az épület mögött cigizett. Amíg ők falták egymást én felesleges harmadik révén gondoltam megismerkedek Adammal aki nem messze tőlünk szintén éppen rágyújtott. Az iskola összes nő nemű lénye úgy nézett rá mint valami istenre. Pedig annyira nem is volt helyes.. Mellé értem és mielőtt megszólíthattam volna egy kecses mozdulattal fel buktam a saját lábamba és konkrétan orra estem. De úgy rendesen mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva. Át gördültem a lábamon és a fal mellé ültem. Adam le nézett rám és kuncogva mondta:
-Ez egy nap alatt eddig két leégés előttem. Gratulálok. Adjak egy cigit?- nevetett.
-Nem élek ilyenekkel.
-Akkor meggyújtom neked.- és tényleg meggyújtott egy szál Marlborot.
-Kösz.- fogadtam el végül és szívtam bele egy óriásit.- Amúgy bemutatkozni jöttem. Alice vagyok.
-Én meg Adam. De ezt már tudod szerintem. Viszont ki szakadt a harisnyád. Bár nekem így jobban be jön- nézett le rám, merthogy még mindig a földön ültem.
-Hát. Kösz.Vagy mi.- álltam fel és indultam vissza a terembe.
-Hová mész?- nézett csodálkozva.
-Becsöngettek, okos fiú.- dobtam el a cigit.
A nap további részében csendben ültünk egymás mellett. Úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam jóban lenni, majd ha akar valamit hozzám szól. Az iskolaévben minden hétfőn egyedül ballagok haza, mert a kis álompár Lori és Jack a hét első napján mindig együtt csinálnak valamit suli után. Ma fagyiznak elvileg, nem mintha ez akkora program lenne. Lényeg a lényeg, elindultam hazafele. Mivel ilyenkor anya még nincs otthon (telefonközpontban dolgozik, fárasztó meló) senki sem csinál nekem ebédet. Belvárosi iskolába járok úgyhogy hazafele menet útba ejtettem egy Mekit és kértem egy McChicken menüt elvitelre. Fizettem és ahogy a pénztárnál megfordultam neki mentem valakinek. Adamnek természetesen.
-Szia ügyetlen lány! Harmadik leégés egy nap alatt! Szép!- nevetett
-Sietek bunkó.- nevettem rá és kilejtettem a gyorsétteremből.
Az ablakon keresztül vissza néztem rá és még mindig mosolygott. Haza értem és leg nagyobb meglepődésemre anya várt otthon.
-Te a Mekiben eszel?- nézett rám csodálkozva.
-Oh, hát nem számítottam rád. Tulajdonképpen mit is keresel te itthon?
-A főnök előbb elengedett mert holnap megy nyaralni. Tudod utószezon, olcsóbb volt a jegye.
-Értem. Akkor én felmentem.- indultam el, de anya akkora hévvel rántott vissza mintha valami bűnt követtem volna el.
-MI? Felmennél amikor itthon vagyok? És még a főztömből sem ettél? Mi történt? Valaki bántott a suliban? Vagy... na milyen az új fiú?- nézett rám akkora szemmel mint egy boci.
-Anya könyörgöm... Kevés választ el az éhhaláltól. Had menjek.- vettem könyörgőre a figurát.
-Jól van menjél, de majd mesélj el mindent kérlek!- engedett el.
Felmentem és bele vetettem magam az internet és a hizlaló kaja világába. Volt egy pár értesítésem, de semmi különös. Megettem a kaját és zenét hallgattam. Aztán beszéltem Lorival is, elvileg jó volt a fagyizás. Gyorsan el telt az idő és máris 9 óra volt. Durván kifárasztott ez a nap, úgyhogy le tusoltam és már fél tízkor aludtam. Végre jól és álom mentesen.
Xx. Dóri
Felébredtem. Körbe néztem, és csalódottságomra rájöttem, megint csak egy furcsa álom. Továbbra is ott ültem a teraszon, a cigim a hamutálba, a kávé az asztalon. Mostanában elég fura dolgokat álmodok és sokszor szerepelnek benne érdekes történések. Mondjuk örülök is, hogy nem történt meg ez az egész igazából. Nem szeretem azokat a fiúkat akik két nap után szerelmet vallanak. Kicsit rendeztem a gondolataimat és felálltam az asztaltól. A csikket elnyomtam és lehúztam az utolsó kihűlt kortyot a kávémból. Vissza csoszogtam a szobámba és az órámra néztem. Hmm.. csak egy órát aludtam. Hétfő van. Még mindig. Az utolsó hétfő idén, hogy nem úgy kelnek fel a fiatalok hogy "ahj, már megint HATEfő van..". Igen, egy hét múlva iskola.. És itt jön a kérdés. Mit csináltam egész nyáron? Semmit. És ma sem tudok. Legalábbis eddig semmi olyasmi nem jutott volna eszembe amitől a mai napom izgibb lehetne mint az eddigiek. Valamit újítanom kéne a külsőmön. Ez már olyan megszokott. Megint a tükör elé álltam és végig néztem magamon. Megvan. A hajam. Valamit kezdenem kellene vele. Olyan semmilyen most. Sötétbarna és hosszú. Pont olyan egyhangú mint én. Két perc múlva a telefon a kezemben volt és tárcsáztam a fodrászom számát.
-Szia Alice.- vette fel - Miben segíthetek?
-Szia Mare! El tudnék ma menni hozzád? Fel kéne kicsit frissíteni a hajam.
-Fél óra múlva a szalonban!- mondta és ezzel ki is nyomta a telefont.
Igazából azon gondolkoztam be vállalok valami merészet de nem volt hozzá bátorságom. Az efféle dolgokat Mare-re bíztam, neki jobb ízlése van ahhoz, hogy kinek mi áll jól. Már jó fél órája ültem a székben és gondolkoztam. Arra jutottam, hogy a Travissel való történtek után (és itt nem az álombéli történésekre gondolok) éppen bőgnöm kéne. De nem teszem.. Nem érzek semmit. Elvileg a lányok akkor változtatnak a hajukon ha tovább akarnak lépni. Mondjuk én sosem voltam átlagos (kivéve a külsőm), de létezik az hogy nem volt min tovább lépnem? Hmm. Talán nem is tetszett Travis, csak egy fajta sóvárgás lett volna bennem?
-Kész vagy!- lökött ki gondolatmenetemből Mare.
A tükörbe néztem és elámultam. Egyenes, a hullámos helyett, fekete (!!), a végében szinte fehér tincsekkel, a sötétbarna helyett. Egyszerűen elképzelhetetlenül tetszett. Mindig is vágytam valami ilyesmire. Fizettem és elindultam hazafelé.
*Otthon*
Amikor be léptem anyával találtam magam szembe.
-Úr isten!- kiáltott fel és mint egy idióta kezdte tapogatni a hajamat.
-Szia anya!- köszöntöttem.
-Csodaszép vagy!- ujjongott.
-Köszönöm, aranyos vagy! De most fel megyek ha nem baj.- pusziltam meg.
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopot. El indítottam valami táncos filmet, de őszintén szólva olyan unalmas volt, hogy fél óra után bealudtam.
*Egy hét múlva*
Az előző egy hét fura volt. Izgultam a suli kezdés és az új osztálytárs miatt is. Tegnap este például alig bírtam elaludni. Persze reggel riadtan keltem fel, és csaptam akkorát a Blackberrymre, hogy legalább három métert repült. Mint már említettem HATEfő. Igen ez egy szleng, amit mostanában én is előszeretettel használok. Felvettem a földről a nem mellesleg még mindig csörgő telefonomat és végre kinyomtam. 6.30. Atya ég, átlagosan 14 óra körül szoktam felkelni. Hát ezt még meg kell szokni. Elvileg idén az osztályba érkezik egy új fiú. Vagy olyan elcsépelt lesz a találkozásunk mint a filmekben, hogy ő maga a tökéletesség és egyből belém szeret, vagy csúnya lesz. Amilyen szerencsés vagyok csúnya lesz. Felkeltem és abban a másodpercben vissza is ültem az ágyam szélére. Tulajdonképpen nem tudom milyen ruhában kéne mennem. Hiszen ez azért mégis csak egy évnyitó féleség. Mondjuk azt már tavaly kijelentették, hogy nem kell fekete-fehérbe öltözni, mégis valami csinos cuccot kéne felvenni. Beálltam a szekrény elé. Világoskék, farmer rövidnadrág, fekete nejlon harisnya, fehér, gomb nélküli, hosszú ujjú ing, és magamhoz hűen fekete bakancs. Jó lesz ez. Lekocogtam a konyhába ahol anya várt egy tál furcsa színű és állagú "reggelivel". Valami zabkása féleség lehetett, őszintén szólva undorító volt így gyorsan lehúztam a narancslevet és kijelentettem:
-Köszi, nem vagyok éhes.
-Izgulsz a mai nap miatt? Vártad már? Találkozol Lorival indulás előtt?- árasztott el kérdésekkel.
-Hohohó, anya. Te jobban izgulsz mint én, látom. Nincs kedved helyettem menni a suliba?
-Ezt eltaláltad! Na nyomás kisasszony, elkésel!- indított útnak egy puszi kíséretében. Reménykedésem be teljesült és Lori állt a kapunkban.
-Szia osztálytárs!- "ugrott" a nyakamba.
-Hééé! Elesünk!- kapaszkodtam a kapuba.
Ő is csinos volt, fehér csipkés felsőjébe, citromsárga leggingsébe és fekete topánkájába. Egyébként Jackel továbbra is együtt vannak, de annyit veszekednek mintha 50 éve házasok lennének. Travis továbbra sem keresett, ahogyan én sem őt. Végképp azt érzem, hogy nincs szükségünk egymásra. Időközben megérkeztünk a suliba ahova diákok sokasága özönlött be. Egy pár osztálytársamat véltem felfedezni, de még így is elveszettnek éreztem magam annyi új diák volt a közelben. Nagy nehezen beértünk és a termünkhöz mentünk. Beléptünk és mivel a miénk a kémia terem az orromat kénszag csapta meg. Bevetettük magunkat a megszokott padunkba és beszélgetni kezdtünk. Már majdhogynem furcsának tűnt, hogy nincs bent a tanár mikor Mrs. Collins becsörtetett a terembe.
-Elnézést a késésért, az új diáknak kellett segítenem elintézni pár papírt.- lihegte. -Ő az új osztálytársatok, köszöntsétek és fogadjátok szeretettel! Ő itt Adam.- mutatott az ajtó felé.
És tipikusan az történt mint a filmekben. Mindenki beszélt és amikor Adam belépett abban a másodpercben csendesedett el mindenki egyszerre. Kivéve én természetesen. Amikor észre vettem magam én is az ajtó felé fordultam. Ott állt Adam. Nem volt igazán kiemelkedő jelenség, szerintem. Magas volt és helyes, ez tény és való, de nem volt különleges. A haja kicsit hosszabb volt és kicsit a szemébe lógott. Mivel én voltam az utolsó aki elhallgatott, így felém nézett elég furcsán. Felhúztam a szemöldököm és "mivan, mikéne?" stílusban néztem rá.
-Szóval, Adam és a családja most költözött ide. Ő egy évvel idősebb az osztálynál, de sajnos csak így tudtuk átvenni az előző iskolájából. Nyugodtan foglalj helyet!- nézett biztatóan az egyébként magabiztosnak tűnő fiúra, aki felemelte táskáját és levágta magát az egyetlen szabad padba. Mellém természetesen. Meg volt az általános "eligazítás", meg kaptuk az órarendet és a többi hülyeséget. Az új srác egész nap egyedül volt és zenét hallgatott. Mivel mellettem ült, meg tudtam nézni hogy mit hallgat és hát elég jó számok voltak. Egyik szünetben elmentem Lorival Jackhez aki az épület mögött cigizett. Amíg ők falták egymást én felesleges harmadik révén gondoltam megismerkedek Adammal aki nem messze tőlünk szintén éppen rágyújtott. Az iskola összes nő nemű lénye úgy nézett rá mint valami istenre. Pedig annyira nem is volt helyes.. Mellé értem és mielőtt megszólíthattam volna egy kecses mozdulattal fel buktam a saját lábamba és konkrétan orra estem. De úgy rendesen mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva. Át gördültem a lábamon és a fal mellé ültem. Adam le nézett rám és kuncogva mondta:
-Ez egy nap alatt eddig két leégés előttem. Gratulálok. Adjak egy cigit?- nevetett.
-Nem élek ilyenekkel.
-Akkor meggyújtom neked.- és tényleg meggyújtott egy szál Marlborot.
-Kösz.- fogadtam el végül és szívtam bele egy óriásit.- Amúgy bemutatkozni jöttem. Alice vagyok.
-Én meg Adam. De ezt már tudod szerintem. Viszont ki szakadt a harisnyád. Bár nekem így jobban be jön- nézett le rám, merthogy még mindig a földön ültem.
-Hát. Kösz.Vagy mi.- álltam fel és indultam vissza a terembe.
-Hová mész?- nézett csodálkozva.
-Becsöngettek, okos fiú.- dobtam el a cigit.
A nap további részében csendben ültünk egymás mellett. Úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam jóban lenni, majd ha akar valamit hozzám szól. Az iskolaévben minden hétfőn egyedül ballagok haza, mert a kis álompár Lori és Jack a hét első napján mindig együtt csinálnak valamit suli után. Ma fagyiznak elvileg, nem mintha ez akkora program lenne. Lényeg a lényeg, elindultam hazafele. Mivel ilyenkor anya még nincs otthon (telefonközpontban dolgozik, fárasztó meló) senki sem csinál nekem ebédet. Belvárosi iskolába járok úgyhogy hazafele menet útba ejtettem egy Mekit és kértem egy McChicken menüt elvitelre. Fizettem és ahogy a pénztárnál megfordultam neki mentem valakinek. Adamnek természetesen.
-Szia ügyetlen lány! Harmadik leégés egy nap alatt! Szép!- nevetett
-Sietek bunkó.- nevettem rá és kilejtettem a gyorsétteremből.
Az ablakon keresztül vissza néztem rá és még mindig mosolygott. Haza értem és leg nagyobb meglepődésemre anya várt otthon.
-Te a Mekiben eszel?- nézett rám csodálkozva.
-Oh, hát nem számítottam rád. Tulajdonképpen mit is keresel te itthon?
-A főnök előbb elengedett mert holnap megy nyaralni. Tudod utószezon, olcsóbb volt a jegye.
-Értem. Akkor én felmentem.- indultam el, de anya akkora hévvel rántott vissza mintha valami bűnt követtem volna el.
-MI? Felmennél amikor itthon vagyok? És még a főztömből sem ettél? Mi történt? Valaki bántott a suliban? Vagy... na milyen az új fiú?- nézett rám akkora szemmel mint egy boci.
-Anya könyörgöm... Kevés választ el az éhhaláltól. Had menjek.- vettem könyörgőre a figurát.
-Jól van menjél, de majd mesélj el mindent kérlek!- engedett el.
Felmentem és bele vetettem magam az internet és a hizlaló kaja világába. Volt egy pár értesítésem, de semmi különös. Megettem a kaját és zenét hallgattam. Aztán beszéltem Lorival is, elvileg jó volt a fagyizás. Gyorsan el telt az idő és máris 9 óra volt. Durván kifárasztott ez a nap, úgyhogy le tusoltam és már fél tízkor aludtam. Végre jól és álom mentesen.
Xx. Dóri
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)