5.rész: Szeretlek!

Itt az 5. rész! Kicsit hoszabra sikerült mint terveztem, de gondolom ez nem nagy baj. várom a kommenteket!  Jó olvasást!

Hétfő reggel volt. Bár ez a nyári szünet miatt nem igazán tudott érdekelni. A telefonomra néztem ami 06.30-at mutatott. Nem hiszem el, csak én lehetek az aki a nyári szünetét azzal cseszi el, hogy egy fiú után ácsingózik és nem hogy délig aludna, már fél hétkor fent van. Jól indul a reggel. Kikászálódtam az ágyból és a tükörhöz csoszogtam. Hát nem kellett volna. Konkrétan meg ijedtem a saját tükörképemtől. Jesszus. Pufira dagadt, vörös arc, véraláfutásos (!!!), karikás szemek. A szemem körül a tegnapi smink szétkenődve és ez a nem túl szép látvány a dagadt arcommal és eres szemeimmel olyan benyomást keltett mintha egy elrontott bokszoló lennék. Irány a fürdő szoba. Levetkőztem és csak közben vettem észre, hogy a tegnapi ruha van rajtam. Miután bejöttem csak bedőltem volna az ágyba? Lehet. Beléptem a tusoló fülkébe és egy óriási adagot nyomtam a kezembe a kedvenc tusfürdőmből. Közben persze ordított a zene az iPod-omból én pedig a tus alatt állva sikítottam a Snow Patrol- Chasing cars című zenéjét. Sosem szerettem igazán a nyálas fiú bandákat és hasonlókat. Inkább meghallgattam egy régi zenét és sírtam rá üvöltve, mint hogy valami túl rajongott, nyálas zenére bólogassak. Imádtam a rapp-et is nem mellékesen. Nem vagyok átlagos lány az biztos. Vissza térve a fürdésre. Kiszálltam a tus alól, felvettem a szennyes kosárra lerakott szürke macinacim és egy egyszerű, fehér Ramones-es pólót. Kikapcsoltam a zenét és kiballagtam a szobámba a sminkeimhez. Anyáék nem voltak otthon úgyhogy kicsit több sminket tettem fel még így itthonra is. Szempillaspirál és szemhéjtus. Jaj csak túlzásba ne essek. Mikor elkészültem le mentem a nappaliba. Az egész ház túl üresnek hatott. Eddig nem is törődtem a folyamatosan a fejemben motoszkáló gondolatokkal. Persze Trav körül forogtak. Ki más körül? Szerintem én vagyok az az ember aki a földön legtöbbször leírta a Travis szót. Hupsz. Fel akartam hívni. De könyörgöm, hiszen én vagyok a lány és eleve nem én akarok tőle valamit. Vagyis de, de ez kicsit sem fontos. Majd ő hív ha akar valamit. Viszont volt egy ember akivel már rég nem beszéltem és nagyon hiányzott. Lori. Hát persze, az esetlen, üresfejű barátnőm. Imádtam, de mostanában kicsit hanyagoltuk egymást. Felhívtam, felvette.
-Szia Al!-köszöntött.
-Szia Lori. Csak azt akartam kérdezni nincs- e kedved tartani egy lányos napot? Sírni, pop corn-t enni és filmezni?-nevettem.
-Ne haragudj, de programom van. Öhm Jack-el megyek fürdőbe.-mondta megszeppenve.
Még mindig szégyell előttem beszélni a Jack-el való kapcsolatáról. Pedig én őszintén bírom a fiút.
-Ja persze semmi baj! Majd legközelebb! Jó szórakozást!-és letettem.
Hihetetlenül örültem a kapcsolatuknak, de egyszerűen el voltam keseredve. Nem igazán volt más olyan barátnőm, aki tudott volna az egész Travis ügyről. Vagyis várjunk. Lori sem tudott róla. Oh szuper, nem cáfoltam meg önmagam. Csináltam egy tejes, cukros, kávénak nem nevezhető löttyöt és mind igazi vénlány, kiültem a teraszra és egy szál cigi mellett elszürcsöltem. Nem, egyébként szinte sohasem cigizek, egyszerűen undorítónak tartom. De amikor úgy érzem, ki borult a bili, előveszem az éjjeli szekrényemből a kis női doboz cigimet és lassan elfüstölök egy szálat. Ezt a szüleim is pontosan tudják, de sosem szidtak meg érte. Még jó. Ott ültem a reggeli napsütésben és szürcsöltem a kávém. Valaki csöngetett. Mindig is féltem, hogy a kaszás áll az ajtóban, ezért általában kinéztem az ablakon ajtó nyitás előtt. Eddig sosem a halálom várt rám. Szerencse. Letettem a bögrémet és az ajtóhoz indultam. A cigim még ott volt a kezemben, de nem izgatott. Nagyon ki voltam. Nem is mentem oda az ablakhoz, egyből az ajtó felé vettem az irányt. Hú, de bátor vagyok. Ki nyitottam az ajtót. Meglepődtem. 185cm, pilóta szemüveg, laza fehér pulcsi, farmer. Szerintem ki lehet találni ki állt ott.
-Szia.-köszöntöttem Travis-t.
-Szia!-szorított magához-Te mióta cigizel drága? Árt a tüdődnek!
-Öhm nem szoktam.
-Azt látom.-lépett be.
Elegánsan levetette magát a kanapéra, mintha minden eddigi percét itt töltötte volna. Lehet, hogy itt töltötte? Úristen, tuti betört éjszaka. Na jó, le kéne nyugodnom.
-Nem akarok bunkó lenni, de te mégis mit keresel itt?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Jöttem a barátnőmhöz!-jelentette ki.
-Akkor eltévesztetted a házszámot.
-Dehogy!-úgy nézet rám mintha egy teljesen egy értelmű dologról beszélnénk.
-Én a mai napomat a miattad való szenvedéssel terveztem együtt tölteni.
-Zavarok?
-Nem is tudom. Mindegy. Kérsz valamit?-kérdeztem udvariasan.
-Egy cigit elfogadok!
-Csak női van.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj! Van nálam is.-nevetett furán- Amúgy miért is akarsz te szenvedni?
Nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és leültem mellé. Nem szólt egy szót sem, de úgy öt perc után a vállamat átkarolva magához húzott. Barátaim a lepkék újra ébredezni kezdtek. Fejemet vállára hajtottam és be szívtam az illatát. Így ültünk legalább negyed órát, majd szipogva mellkasába fúrtam az arcom.
-Mi a baj?-kérdezte és bele puszilt a hajamba.
-Semmi.-szipogtam.
-Akkor miért sírsz gyönyörű?-emelte fel a fejem és nézett a szemembe.
-Travis tudod te mióta erre várok? Arra, hogy csak veled legyek. Rám figyelj és én legyek az a lány akiért bármit megtennél? Tudod mióta éreztem, hogy ennek meg kéne történnie mégse történt semmi? Nem hiszed el mennyit sírtam, ordítottam és szenvedtem. Lehet, hogy te nem tudod ezt fel fogni, de nekem amióta megláttalak többet jelentesz bárminél!-bőgtem és lehajtottam a fejem.
Nem mondott semmit csak az ölébe húzott. Szemben ültem vele, lovaglóülésben.
-Les. Amikor megláttalak, nem voltál szimpatikus. Tudtam, hogy sosem kaphatnálak meg. Aztán amikor hozzám szóltál egyből éreztem, hogy te vagy "az". Ha észrevetted soha nem néztem a szemedbe, mert tudtam elvesznék benne és megcsókolnálak. Ostobaságokat mondtam és műveltem veled. Nem értem magam. Hogy tehettem ezt? De tudod mit? Most, hogy itt vagy velem és a magaménak érezhetlek mindent megbántam és tudom nélküled semmi sem működne.
Két tenyere közé fogta az arcom és fel emelte. Felé fordultam. Hozzám hajolt és homlokát az enyémnek támasztotta. Lehunytam szemem és megcsókolt. Sosem csókolóztam még így senkivel sem. Szenvedéllyel teli volt és édes. Mikor el engedett nyakához bújtam és bőre illatát belélegezve a fülébe súgtam.
-Te kellesz nekem.
Nevetve megcsókolt. Újra. És újra. És még jó párszor. Az idilli pillanatunk akkor szakadt meg amikor a telefonom megcsörrent. Anya. Nem hiszem el, hogy mindig rosszkor hív.
-Szia anya.-vettem fel a telefont két csók között.
-Szia kicsim! Csak annyit akarok, hogy ma este nem tudunk apáddal haza menni.-mondta szomorúan.
-Oké.-nem kérdeztem meg miért, nem igazán érdekelt csak az hogy újra Trav karjai közt érezhessem magam.
-Holnap este jövünk haza, kaja a hűtőben és kérj meg valakit, hogy aludjon ott!-mondta idegesen.
-Oké! Szia anya! Szeretlek.-tettem le.
Vissza mentem a kíváncsi tekintetű fiúhoz aki engem figyelt.
-Maradj éjszakára Travis!-mosolyogtam nyakába.
-Ezer örömmel.-csókolt meg.
-Ebéd idő van! Nem akarsz valahova elvinni enni?-kérdeztem.
-Szóval meghívatnád magad?-puszilt meg.
-Meg bizony!
-Na gyere.-kapott fel karjaiba.
Úgy lógtam rajta mint egy kis majom. Karjában vitt fel a szobámba, hogy át öltözhessek. Mikor felértünk óvatosan az ágyra tett.
-Választhatok?-kérdezte a ruháim közt kutatva.
-Ha szeretnél.-ajánlottam fel nagy kegyesen.
Egy fehér pólót, nyomott mintával az elején, egy lila, combközépig érő kardigánt és egy fekete rövidnadrágot dobott oda mellém. A ruhákra néztem és csak annyit vettem észre, hogy fekszem az ágyon, Trav mellettem fekszik és puszilgat. Nagy nehezen ki másztam szorításából és be vonultam a fürdő szobába öltözni. 20 perc múlva mindennel készen voltam. Elindultunk. Persze a motorral. Egy kis tó melletti vendéglőbe vitt.A hely kifejezetten tetszett. Családias volt és meg volt a tipikus hangulata.
-Mond csak Trav! Minden lányt ide hozol első randizni?-kérdeztem nevetve.
-Aha. Ez olyan jól bevált hely.-puszilt meg.-Mit kérsz?-nyújtotta az étlapot.
-Gyümölcsleves, zöldséges csirke és egy palacsinta.-néztem fel rá.
Mindeközben a pincér mellénk ért és elég ráérősen kezdett engem stírölni. Rá néztem. A kis névtábláján a "Peter" név állt. Továbbra is úgy bámult, hogy a szeme majd kiesett. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Szóval Peter.-néztem rá jelentőség teljesen.- Gyümölcsleves, zöldséges csirke, nutellás palacsinta. Ja és még valami. Ha kérhetném ne stírölj, mert ha nem is én, de a barátom tuti beveri a pofád.-mosolyogtam.
Tekintetét elkapta rólam, majd felvette a teljesen nyugodt Trav rendelését is. Ahogy készen volt az irkálással elsietett.
-Ügyes!-dícsért meg Trav.-Jó, hogy nem vártad meg amíg én szólalok fel!-simította meg a karom.
-Igen. Éreztem, hogy nem lenne jó vége.-nevettem rá.
Egyébként az ebéd további része kellemesen telt és nem kaptam több pillantást sem. Ne is.  Evés után a városban motoroztunk és sétáltunk. Kézen fogva. Persze csak a sétát.  Istenem ez tuti örök emlék marad. Körbe jártuk szinte az egész város központot és kicsit el szaladt velünk az idő. Meg a ló is. Néhány helyen, a padokon ülve olyan hevesen csókolóztunk, hogy a kínai turisták minket fényképeztek a látványosságok helyett. Hupsz.
-Este 9 van!-néztem a fekete Ice Watch-ra majd Trav-re.
-Menjünk haza!-karolta át a derekam. Lehet, hogy ehhez az érzéshez sosem szokok hozzá...
Az ő házába mentünk. Mint kiderült ő is a szüleitől külön él egy bérelt lakásba. Össze dobott pár cuccot egy sport táskába és elindultunk hozzánk. Mikor megérkeztünk ismételten éhesek voltunk, hisz este 10 óra volt. A vacsorát ő készítette. Makaróni és házi készítésű fagyi.  Persze, ennél hogy is lehetne tökéletesebb. Még főzni is tud. Felháborító. Éjfélig beszélgettünk a nappaliban ülve (illetve ő ült csak a nappaliban én az ölében melegedtem) majd a karjába kapott és felvitt a szobámba. Amikor felértünk óvatosan letett az ágyra. Ott fekve kényelmesen elfértünk (még szerencse, hogy francia ágyam van) így csókokkal díszítve beszélgettünk még egy keveset. Kicsit később, mindketten letusoltunk, majd én pizsamába (az ő pólója...hmm.), ő pedig boxerbe feküdtünk be az ágyba. Sosem éreztem még ezt. A pillangók a hasamban infarktusban meghaltak, a szívem kiugrani készül én pedig ködös tekintettel nézek a világra. Mi is ez? Ja lehet, hogy ezt hívják az okosok szerelemnek. Egymással szemben feküdtünk, lábunk összegabalyodva. Szemembe nézett és átkarolta derekamat. Bal kezemet mellkasának támasztottam, jobbal pedig nyakát karoltam át. Megcsókolt és hátára feküdt, én pedig a mellkasára tettem le fejemet. Hallottam minden szívverését és lélegzet vételét. Oda hajolt a nyakamhoz és megpuszilta.
-Szeretlek Les.-suttogta a fülembe.

Xx. Dóri

1.díjam

Köszönöm a díjat glori♥-nak!

-1.: tedd ki a képet!

-2.: írj 11 dolgot magadról!

• Imádok írni.
• Ez az első blogom.
• 5-ös vagyok angolból.
• Annyi blogot olvasok, hogy teljesen össze mosódnak a történetek.
• Nem szeretem, ha egy blog tele van hangulat jelekkel.
• 178cm magas vagyok.
• Szeged mellett élek.
• Csoki forever.
• Nem volt még barátom.
• 7 éve lovagolok.
• 2-ször voltam Londonban és idén is megyek.

-3.: válaszolj 11 kérdésre!

1. Szerinted meglenne elégedve a kis kori éned a mostanival? Nagyon nem. Szegény régi énem...
2. Voltál már igazán szerelmes? Nem is tudom igazán.
3. Érdekel mások véleménye? Túlságosan is sajnos..
4. Legnagyobb álmod? Fősuli Pesten, Irány egy repülővel London és ott élni. 
5. Ha most bármit csinálhatnál mi lenne az? Rohangálnék mint egy bolond és sikítoznék. Az jó kérdés, hogy miért...
6. Milyen szuper erőt választanál magadnak, ha lehetne? Bele látnék mások fejébe.
7. Apás vagy anyás vagy inkább? Mind a kettőjüket ugyanannyira szeretem, de apával különlegesebb a kapcsolatom.
8. Mit szoktál csinálni ha unatkozol? Írok, olvasok, zenét hallgatok. Ha menő lennék gitároznék. De nem vagyok menő... és így marad a léggitár...
9. Nyári szünetben mi az első dolgod felkelés után? Visszaalszom.
10. Szeretnél majd gyerekeket? Kettőt.
11. Szerinted mi a legjobb dolog az életben? Ha valaki igazán boldog és annyira meg van mindene, hogy ha hullócsillagot lát nem tud mit kívánni.

-4.: írj 11 kérdést!

• Ha bármilyen sportot űzhetnél mi lenne az?
• Mi a kedvenc elfoglaltságod?
• Kivel vagy a legboldogabb?
• Van olyan kis kori élményed amire nem szívesen emlékszel vissza?
• Kedvenc blogod (több is lehet)? 
• Legfurább dolog ami veled történt?
• Kedvenc desszert?
• Melyik ruhádat kedveled a legjobban?
• Legjobb könyv amit eddig olvastál?
• Kertes házban élsz? Ha nem, szeretnél ott élni?
• Kedvenc sztár?

-5.: akinek küldöm a díjat:
Ab ovo~A kezdetektől fogva


Köszönöm mégy egyszer! Xx. Dóri

4. rész: Könnyes búcsú

Itt a 4. rész! Nem sikerült túl jól, és nem is lett túl hosszú, de remélem tetszik! Kicsit depis lesz és tele lesz könnyekkel de remélem tetszeni fog! Leginkább arról szól hogyan veszik el, vagy éppen alakul ki egy fiú & lány barátság.

Reggel volt. A telefonom csörgésére ébredtem, pedig nem volt beállítva ébresztőóra. A Blackberry-re pillantottam. Sms-em jött. Travis-tól. Éppen válaszolni akartam mikor a kutyám, Infy ugrott az ágyamra lábujjamat nyalogatva. Reggel 6 óra volt. Még egyszer át olvastam a Trev-től jött üzenetet. Ez állt benne:
"Jó reggelt drága! Remélem már felkeltél, bár elég korán van még. Nagyon várom a mai napot, végre láthatlak! Hányra mehetek érted? Arra gondoltam elviszlek a kedvenc helyemre! Legyél csinos baby, de ne szoknyába gyere! Trav."
Elgondolkoztam. Mit akarhat csinál, hogy nem mehetek szoknyába? Te jó ég! Vissza írtam.:
"Travis, a jó ég áldjon meg, reggel 6 van! Mindegy gyere értem most! 20 percen belül kész vagyok! Alice."
Megsimogattam Infy-t és lassan kikecmeregtem a puha, meleg ágyamból. Megigazítottam krémszínű pizsamámat, belebújtam fehér, nyuszifüles mamuszomba és két nyögés közepette kimásztam a konyhába. Furcsálltam, de apa ébren volt. Szombat, nyár, reggel 6 óra. Tanár lévén apa ilyenkor állandóan alszik még.
-Jó reggelt drágám!-mondta egy leírhatatlanul óriási ásítás közepette.
-Jó reggel apu!-mosolyogtam rá.
-Kérsz kávét?-kérdezte a saját bögréjével kezében.
-Igen kérek!-mondtam vidáman.
-Nagyszerű, akkor csinálj magadnak!-mondta és vissza csoszogott a hálószobába.
Hát köszi apu. Én is szeretlek. Csináltam magamnak egy kávét, de a tejes doboz majdnem kicsúszott kezemből, így annyi tejet sikerült tennem a kávéba hogy egy újszülöttet sem ütne ki. Nembaj. A lényeg, hogy jól indul a reggel.Leültem az ebédlő asztalhoz és elszürcsöltem "kávémat". Az órára pillantottam és majdnem infarktust kaptam. 6.20. Travis mindjárt itt van és én sehogy sem állok. Bedobtam a bögrémet a mosogató tálcába és mint egy őrült vettem a szobám felé az irányt. Kis híján át estem a Westie-men csak hogy időre készen legyek. Az akcióm nem sikerült... Megcsörrent a telefonom. Travis. Csúcs.
-Szia Travis!-vettem fel a telefonom.
-Szia Les! Kész vagy? Itt állok a ház előtt.
-Konkrétan sehogy sem állok. Várj egy percet lemegyek!-tettem le a kagylót.
A fehér mamuszomban, egy drapp melegítő nadrágban, fehér & krémszínű Fall Out Boys-os pólóban, kócos hajjal mentem ajtót nyitni. Hát igen ez vagyok én. A mamuszos, 40 fokban melegítőben és a kedvenc együttese pólójában alvó, kócos, reggeli büdös szájú lány. Nem lényeg.
-Szia drága!-puszilta meg a homlokom.
-Szia.-ásítottam- gyere fel sehogy sem állok.
-Jó gyerünk. Amúgy csini a pizsid!-"dicsért" meg.
Felkísértem a szobámba és az ágy melletti kis puffra ültettem. Infy egyből az ölébe ugrott. Szimpatikus volt neki. Persze Travis már gy kora reggel is csodásan festett. Fekete, elől zöldes színűre festett haja tökéletesen be volt állítva, még sem csucsogott a zselétől. Zöld szeme kérdőn nézett rám és "I'm super sexy" feliratú pólója alatt izmok fezsültek. Tényleg super sexy volt.
-Maradj itt légyszíves, gyorsan elkészülök!-mondtam.
-Oké, de csinos legyél!-mondta komolyan.
A szekrényemből egy világos kék rövid farmernadrágot vettem ki, egy laza, mályvaszínű, kötött pulcsival. Cipőként egy fekete, magas szárú Converse-t választottam. A hajam laza, fonott kontyba tekertem. Arcomra kevés púdert tettem és egy kis szempillaspirált. Nadrágom első részébe lazán belegyűrtem pulóverem, felkaptam fekete, fehér koponyákkal díszített táskám és kiléptem a fürdőből.
-Hűha!-szólt elismerően Trav.-Csinos!
-Köszönöm! Mit szólnál egy reggelihez?
-Oké, de én vezetek!
-Hát nem is gondoltad, hogy az én autómmal megyünk!-mosolyogtam.
-Én semmilyen autóra nem gondoltam!-mondta teljesen őszintén.
-Te gyalog akarsz menni?
-Nem éppen.
-Metró?
-A-a.
-Esetleg egy magánrepülő?-néztem rá kissé ijedten.
-Én nem ilyenekkel közlekedek!-kacsintott és kivezetett az ajtón.
Ahogy kiléptem az ajtón észre vettem. Egy gyönyörű, sötétkék Honda Cb 1300-as motor állt a háztól nem messze. Oda rohantam és csodálni kezdtem. Értettem a motorokhoz. Apukám mindig is nagy motoros volt. Amikor próbáltam kideríteni mivel is megyünk ma, erre nem is gondoltam. Trav látta rajtam, hogy elvarázsolt motorja szépsége.
-Ráülsz?-kérdezte.
-Vezetni is tudom. Van rá jogsim!-vágtam rá boldogan.
-Na mutasd! Gyerünk a Mekibe reggelizni!
-Mekibe? Ez komoly? Na jó! Pattanj fel!-veregettem meg az ülés hátsó részét.
Nevetgélve ült fel mögém. Tényleg volt jogsim, így nem haboztam az indulással. 10 percen belül oda értünk a Mekibe. Száguldottam. Élveztem, hogy újra motorozhatok. Megálltunk a Drive-in részlegnél.
-Mit kérsz te szabálysértő?-kérdezte mosolyogva Trev.
-Egy sajtburger menüt-sütöttem le a szemem.
-Semmi mást?-kérdezte meglepve.
-Dehogy!-ellenkeztem.
Miután leadta rendelésének elég hosszas listáját újra útnak indultunk. Az utat ugyan ő mutatta, de teljes mértékben én vezettem. Élveztem ahogy karját csípőm köré tekeri. Azt vettem csak észre, hogy azt mutatja álljak meg. Lassítottam és leparkoltam egy egy parkolóban. Leszálltunk a gépről, leállítottuk és ott hagytuk.
-Mi ez hely?- néztem rá.
-Egy kilátó. Gondoltam sétálhatnánk... Vagy nem szeretnél?-nézett idegesen.
-De-de szuper ötlet! Úgy is meg szeretnék veled beszélni valamit!
Felmentünk a hegyre és séta közben beszélgettünk.
-Figyelj Travis! Örülök,hogy kibékültünk meg minden, de komolyan gondoltam, hogy nem szeretnék többet barátságnál.
-Igen. Gyerünk haza jó? Elfáradtam.-mondta.
Láttam rajta, hogy nem tetszett neki ez a felállás. De nem érdekelt. Mennyit szenvedtem miatta? Vissza sétáltunk és haza hajtottunk. Ő vezetett és feltűnően lassan ment. Szerintem ki akarta élvezni, hogy karom köré fonom és fejem hátára hajtom. Haza értünk. Egy másodpercig még elidőztem a motoron. Amikor úgy éreztem nem húzhatom tovább felpattantam és az ajtóhoz siettem. Mikor hátra néztem ott állt könnyes szemmel.  Ő akit mindig is bátornak ismertem. Könnyezett. Megfogtam kezét és szemébe néztem.
-Mi a baj Travis?
-Nem bírom nélküled. Olyan sokat szenvedtem miattad. Egyszerűen megőrülök érted. Azt akarom, hogy hevesen csókolózzunk és szeress igazán szívb...
Nem hagytam befejezni a mondatot. Könnyektől nedves számat ajkaira tapasztottam. Nem is gondoltam végig mit teszek. Hevesen csókolt. Hosszasan össze voltunk kapaszkodva, de muszáj volt elengednem.
-Nem tehetem ezt Trav.-néztem rá sírva.
Elengedtem és berohantam. A telefonom sms-t jelzett. "Jó éjt szépség." Neked is... Felmentem és síró görcsben törtem ki. Nem tudtam mit tegyek. Csak bőgtem. Úgy éreztem a szívem egy barabja motorozott el most. Nem éreztem magam egésznek hiányzott.

Xx. Dóri

3. rész: Vallomások

És ezennel megérkezett a harmadik rész is. Bár az oldal látogatottsága nem túl nagy, szeretnélek kérni titeket arra, hogyha egy picit is megfogott az alapötlet, olvassatok bele és írjatok valamit kommentbe, hiszen ha nincs bátorításom abba fogom hagyni... Szóval kérlek titeket, hogy lepjetek meg, és írjatok valami szépet! Jó olvasást! Xx.
Haza értem. Furcsának találtam mondjuk, hogy éppen hogy elindultam, egy fekete autó eredt a nyomomba. Kezdtem félni mert a házunkig jött, de szerencsére továbbment. Sírással küszködve parkoltam le a két emeletes házunk előtt. Vonakodva bár, de bementem. Anya szinte a nyakamba ugrott.
-Szia drágám! Hát megjöttél? Milyen volt a buli?-faggatott.
-Anya. Ha nem haragszotok meg felmennék a szobámba pihenni.
-Öhm, jó menj csak. Jó éjt kicsim!
-Jó éjt!-búcsúztam el a szüleimtől.
Felmentem, de furcsa érzésem volt. Miért teszi ezt velem Travis? Miért mondta hogy végig rám várt, mikor mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.. Sírni kezdtem. Elterültem az ágyamon, de pár percen belül érdekes zajra lettem figyelmes. Valaki kővel dobálta az ablakom. Kisírt szemmel a sötét üveg elé csoszogtam. Trav volt az. Mosolyogva nézett fel rám. Behúztam a függönyt és lementem. Szerencsémre apáék már a szobában voltak, így nem hallottak meg. Azt hiszem. Kiléptem és megpillantottam irtózatosan magas alakját. A fekete autó ott állt nem messze. Tehát ő volt az..  Felnéztem rá, és már kicsit sem volt pia szaga. Ennyi idő alatt kijózanodott volna? Nem is tudom... Pár percig csak szótlanul nézett le rám, én pedig fel rá. Én törtem emg a csendet.
-Mit akarsz itt?-fujtattam.
-Téged.-bökött rám hosszú mutató ujjával.
-Na ide figyelj!-néztem rá- nem vagyok az egyik kis kurvád, hogy kedvedre játszadozhass velem. Oda meg vissza voltam érted és ezt te is nagyon jól tudtad! De amikor azt mondtad gusztustalannak találsz egyszerűen olyan szinten kicsivé és nevetségessé váltál a szememben, hogy el sem tudod képzelni.Ráadásul nem tudom miért mondasz nekem ilyeneket de szerintem csak az alkohol beszél belőled.
-De...
-Aa Trav, nem teheted ezt velem.
Egyszer csak annyit vettem észre, hogy puha kezét a számra nyomta.
-Hallgass meg kérlek! Ma mindössze egy pohár Whiskey-t ittam mielőtt kiszálltam a kocsiból. Ne haragudj, hogy durva voltam veled, de megőrjített a látványod. Amióta megláttalak nyáron, csodásnak tartalak, mindössze féltem ,hogy elutasítasz.-elengedett.
-Miért mondtad rám, hogy gusztustalan? Annyira jó barátok voltunk. Ezek szerint többek is. Te mégis ezt mondtad rólam!-ordítottam vele.
-Féltem, hogy nem lennék elég jó neked.-megfogta az állam, magához húzott és megcsókolt.
egy másodpercre elvesztem ugyan csókunkban, de minden erőmet össze szedve ellöktem magamtól.
-Nem Trav. Nem mehet ez köztünk! Azt hitted ennyitől megbocsájtok és a karjaidba vetődöm? Hát ezt elnézted!-elindultam befelé, de megfogta a karom és vissza húzott.
-Kérlek. Akkor csak légy a barátom. Ebédeljünk együtt, bulizzunk és csináljunk hülyeségeket. Megértem, hogy nem akarsz velem járni, de leköteleznél, ha barátomként tudhatnálak!
Megdöbbentett választékos beszéde.
-Jól van. Legyünk barátok! Csak barátok!-ismételtem ön magam.
-Jól van Les. Holnap látlak?-kérdezte óriási szemeivel fürkészve.
-Les? Utoljára 10 évesen hívott így a nagypapám.
-Nekem tetszik Les. Én így hívlak drága. Holnap itt vagyok érted 6-ra elviszlek valahova.
-Jó Trav. Itt leszek. Szia.-mondtam és becsuktam az ajtót.
-Jó éjt gyönyörű Les.-hallottam még az ajtóban állva mély hangját.-Jó éjt.
Nem bírtam tovább. A sötétben össze kuporodva elkezdtem bőgni. Miért teszi ezt? Miért játszik velem? Vagy komoly gondolta? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. 3 óra hosszányi bőgés után felkecmeregtem a szobámba és bedőltem hideg ágyamba. Várom a holnapot.

Xx. Dóri

2. rész: A buli

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog! Kérlek írjatok kommenteket, hogy mi a véleményetek!

Eljött a buli napja. Lassan egy hete terveztük a ruhánkat, sminkünket és hajunkat. A tegnapi estén végig gondoltam, hogy ideje lenne már jól éreznem magam, hiszem utoljára két éve volt barátom. Elterveztem, hogy most azért is "bepasizok"-ahogy Lori mondaná- és jól fogom magam érezni vele.

A buli 9-kor kezdődik. Most 7 óra van. Nincs kedvem menni, de a barátnőm kedvéért megteszem. Éppen ezen gondolkoztam mikor a mellettem lévő Blackberry-m megcsörrent. A kijelzőn Lori nevét láttam villogni.
-Szia Alice! Azt hittem legalább a zuhany alatt állsz vagy készülődsz! Ugye nem akarod azt mondani, hogy nem jössz?!
-Nyugalom csibém! A ruhámat készítettem össze!-mondtam.
Kezdő divattervező lévén volt egy kis érvékem a számomra előnyös ruhák kiválasztásához.
-Oké! Fél 9-re ott vagyok érted! Puszi!
-Szia Lori.-szóltam kissé túl nagy unottsággal a hangomban.
Egyébként ruhaként egy rózsaszín tüll aljú, csipkés felső részű ruhát választottam, fekete körömcipővel. Miután a választott szettemet kiraktam a fehér, kovácsoltvas keretű ágyamra tusolni indultam. Hosszú barna hajamra sampont engedtem majd jól kiöblítettem vízzel. Kiléptem a tusoló fülkéből és halványkék törölközőt tekertem magam köré. Beálltam saját fürdőszobám óriási, bepárásodott tükre elé és fogat mostam. Mentol szag lepte be a kis, vizes helységet. Oda sétáltam a kis barna szövet kosaraimhoz amikben a sminkjeimet, testápolómat, hajvasalómat, hajszárítómat és egyéb apróságokat tároltam. Ahogy megláttam a hajszárítómat kézhez kaptam és bedugtam a konnektorba. Hangos berregéssel indult be a nem épp mai szerkezet. Úgy döntöttem nem vacakolok a hajam kivasalásával. Pár percig az arcomra fújtam a langyos levegőt ami kissé megnyugtatta már majdnem sírásra álló szemeimet. Letettem a hajszárítót és a szennyes kosáron pihenő iPod-omhoz léptem. Nem tudom miért de Christina Perri- A Thousand years című számára léptem. Ahogy felcsendült az ismerős dallam sírás szakadt ki belőlem. Nem tudom miért, de egy szál törölközőben, félig vizes hajjal az ajtónak támaszkodtam és a földre ültem. Bőgtem. Nem tudtam miért, de nem bírtam abbahagyni. Viszont ahogy próbáltam végig gondolni miért is sírok anyukám kopogott be a hálószobám ajtaján. Gyorsan letöröltem könnyeim, kikapcsoltam a zenét és kikukucskáltam az ajtón.
-Szia drágaságom! De csoda szép vagy ma is!-szólt anya.
-De anyu. Csak egy törölköző van rajtam.
-Tudod kicsim, hogy nekem így is te vagy a leggyönyörűbb!
-Köszönöm anya!
Anya volt az aki Lori-n kívül lelket tudott belém önteni.
-Egyébként csak azért jöttem hogy jól vagy-e? Mintha sírást hallottam volna!-lépett közelebb.
-Nincs semmi gond, jól vagyok. Csak zenét hallgattam.-szóltam gyorsan.
-Ja jól van, akkor megnyugodtam! Mielőtt elmész nem eszel egy kicsit?- mosolygott rám.
-Nem köszönöm, de egy pohár vizet elfogadok.-néztem rá.
Anya kiment és körülbelül azzal a lendülettel vissza is ért a vízzel. Megköszöntem, megittam és újra magamra hagyott. Vissza mentem a fürdő szobába és feltettem egy leheletnyi púdert az arcomra. Szemhéjtussal óvatosan kihúztam a szempillatövem feletti részt majd feltettem egy kis szempillaspirált és végül halvány rózsaszín szájfényt. Hajamat simán, kibontva vállamra dobtam és kimentem a szobámba. Felvettem ruhámat és cipőmet, de szokásomhoz hűen nem aggattam magamra csilivili, csörgős karpereceket vagy nyakláncokat. Egyszerűen nem is szerettem és nem is akartam kitűnni a tömegből. Indulásra készen álltam. Éppen le indultam a lépcsőn mikor fekete, kis táskámban megcsörrent a Boys Like Girls- Be your everything című dala. Kicsit hallgattam kedvenc dalom, hisz láttam Lori nevét villogni a Blackberry-n. Kiléptem a hűvös esti utcára és megláttam az idegesen telefonáló barátnőmet. Mikor észrevett eltette a telefonját és felém szaladt, de bokája megbicsaklott körülbelül 20cm-es magassarkújában. Majdnem elesett ugyan de pont sikerült elkapnom vékony karját.
-Szép belépő!-dicsértem meg bravúros érkezését.
-Oh basszameg! Azt hittem elszakad a ruhám!
-Nyugi-nyugi semmi baja nem lett! Csini vagy!
-Köszönöm, de te sem vagy különb! Indulhatunk?-mutatott csilivili új Porsche-jára amit 17. szülinapja alkalmából kapott.
-Persze gyerünk!- szálltam be az autóba.
Nem telt 10 percbe át érni Jack házához. Jack is 19 éves volt, de kisgyermekkorában a szülei elváltak. Mivel mindig is nagyon rendes és felelősségteljes volt, apukájától a születésnapjára egy lakást kapott. Beléptünk. Nem tartott sokáig feltalálni magunkat, hiszen sokat jártunk már ezen a helyen. Főleg Lori, de ez mellékes. Körülnéztem de sehol sem láttam Travis-t. Ez valami féle képpen megnyugtatott, hiszen így nem fogom egész éjszaka bámulni. Viszont fel is kavart hiszen nem láthattam. Ezeket a gondolatokat kiűzve felálltam és a bárpult felé vettem az irányt. Egy nagy pohár Whiskey-t töltöttem magamnak. 16 éves létemre elég jól bírtam az italt. Gyorsan lehúztam a barnás italt és táncolni indultam. Folyamatosan jöttek oda hozzám az iskola béli barátaim és sört nyomtak a kezembe így kellőképpen benyomtam. Amikor már éreztem, hogy az ital kezd a fejembe szállni ki ültem oldalra és figyeltem, ahogy Lori és Jack összegabalyodva táncolnak. Nagyon édesek voltak. Szállingóztak ugyan felém is jó képű fiúk, de sajnos az összes olyan matt részeg volt, hogy úgy döntöttem a pasizást ma estére kihagyom.
-Drága mit szólnál hogyha egyedül kéne hazamenned?-kérdezte tőlem Lori.
-Maradsz estére Jack-nél?-faggattam tágra nyílt szemmel.
-De csak ha nem baj!
-Dehogy! Épp meg akartalak keresni, hogy lassan induljunk. Akkor holnap át ugrasz a kocsidért?
-Persze! Akkor szia Ali!- ölelt meg és adta oda a kulcsot.
Kifele indultam, az ajtóban állva vissza néztem. A Legjobb barátnőm kézen fogva táncolt a barátjával. A legjobb páros akit ismertem. A valóságba visszazökkenve azt vettem észre, hogy egy sötét zöld autó áll meg mellettem. Az anyós ülésről Travis pattant ki seggrészegen. Felém tartott.
-Szia szépségem!-ordított rám.
Kellőképpen meglepődtem és magam mögé néztem, hogy nem egy szőke bombázónak szólt. Nem állt mögöttem senki...
-Szia Trav. Mit keresel itt?
-Hé ezt én kérdezhetném tőled! Hiszen végzős vagyok bébi!
-Ne hívj így. Nem vagyok senkid  se. Hagyj békén Trav.-ordítottam az utolsó szavakat.
-De drágaság amióta megismertelek téged akartalak!
Meglepett amiket mondott nekem. Éppen kiszerettem belőle erre ezeket vágja a fejemhez. Felnéztem és olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a Whiskey szagát szájából.
-Hagyj Travis!- mondtam sírva, beültem az autóba és haza hajtottam.

Xx. Dóri

1. rész: Gyere velem!

A nevem Alice Kennedy. Most leszek harmadikos a "St. Christopf" gimnáziumban, itt Amsterdamban. 16 éves vagyok, a családommal élek a külvárosban. Egyke vagyok, viszont van egy barátnőm akit a testvéremnek tekintek. Ő Lori. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást ami meg is látszik a köztünk lévő szoros baráti köteléken. Lori mindenben segít amiben csak tud, szinte csak rá támaszkodhatom igazán. Ezt a naplót.. áhh nem is mondanám naplónak... inkább könyvecskét azért vettem, hogy valahova le tudjam írni az életem nehéz szakaszainak eseményeit és később, visszaolvasva jót mulassak rajta... Remélem így lesz.. Na szóval. A lényeg az hogy az egész családom neves egyetemen végzett, mindnyájan orvosok, esetleg ügyvédek. Hát én nem ezt választottam... Divattervező szeretnék lenni, ha egyszer felnövök (itt lenne az ideje már..) és ezt sokáig nem nézték jó szemmel a rokonok. Amikor 8.-ban a szüleim megkérdezték hová szeretnék menni tovább tanulni ezt feleltem:
- Meg akarom törni ezt a családi "jó"- mutattam nyuszifület két ujjal- szokást. Én a divat világában szeretném kiélni magam!-csillant fel a szemem.
-Alice ezt nem gondoltad át. -vágta a fejemhez anya- te túl jó vagy egy ilyen alpári munkához.
Sarkon fordultam és csak arra számíthattam, hogy a családom megbékél a gondolattal. Szerencsére sikerrel jártam, a gimibe simán felvettek. Most hogy túl vagyok az első két éven, és újra szeptember van, kezdődik az iskola, megint elfogott az a különös szorongás, mint minden év kezdetekor. Oda álltam a szobámban lévő tükör elé és végigmértem magamat. Az arcom nem volt kifejezetten csúnya, sőt egész szépnek tartottam. Sötétbarna, lágyan hullámos hajam lazán omlott a vállamra és egészen -nem túl nagy- mellem aláért. Utáltam a testem, hiszen mindig is volt rajtam egy kis fölös súly. Egy világos zöld, ujjatlan ingbe, fekete magasított derekú rövidnadrágba és egy fekete Vans cipőbe voltam. A karomat vastagnak láttam, a hasamat hurkásnak és össze értek a combjaim. Megszoktam a látványt, így közelebb hajolva a tükörhöz élénk piros műkörmömmel megigazítottam fekete, kerek napszemüvegemet, felkaptam a székről a laptop táskám és elindultam vásárolni Lori-val. Az összes nyáron összegyűjtött -és el nem költött- a pénzemet a táskámba tettem és kiléptem a kapun. Lori kint állt és kifogástalan külseje megint rossz érzést keltett bennem. Sokkal szebb volt nálam, bár ő ezt mindig is tagadta és sohasem éreztette volna velem.
-Szia Al!- húzta mosolyra száját és megölelt- Merre menjünk? A plázába gondoltam, ott meg tudnánk venni a sulihoz is a cuccokat és ruhákat is próbálgathatnánk!-csillant fel mogyoróbarna szeme.
-Szuper ötlet! Ma is csinos vagy! Mint mindig!
-Ugyan ne kezd megint. Gyönyörű vagy, aki megbámul csak azért teszi mert különleges vagy!
-Köszönöm!- húztam magamhoz- A pláza jó ötlet, úgy is kell vennem valami csini ruhát az évnyitóra. És nem mellesleg októberben Párizsba megyünk!
Lori-t Párizs gondolata úgy feldobta, hogy végig ugrándozva tette meg az utat. Amióta megtudtok, hogy apám cégének szervezésével a "Szerelem városába" utazunk más sem járt a fejünkben.
-Egyébként mi van Travis-sel?- kérdezte Lori teljesen kizökkentve gondolataimból.
Travis volt álmaim fiúja. A gimi első osztálya előtti nyáron ismertem meg. Akkor egy teljesen átlagos, kedves, udvarias fiú volt, aki már akkor is szimpatikus volt nekem. Viszont egy év alatt teljesen beleszerettem. Fantasztikusan nézett ki, mikor mellette álltam, magasságával felém tornyosult. Egyébként ezt igen nehéz megtenni, hiszen 178cm magas vagyok. Szuper. Zöld szemei körül mindig nevető ráncok gyűltek, és mindig a szájában lévő két piercinggel játszott.Teljes mértékben az esetem. De amikor egy éve kijelentette, hogy "undorítónak" talál, teljes mértékben kiszerettem belőle. Sajnos egy iskolába kerültünk, de ő legalább más szakra jár. Bár akármennyire is kiszerettem belőle, Lori tudta, hogy akárhányszor meglátom lepkéim újra életre kelnek gyomromban.
-Jaj Lori! Hagyj már vele kérlek! Te is tudod hogy annak ellenére, hogy még csak 19 lesz zűrös ügyei vannak. Konkrétan megdug minden szembe jövő lányt.-sóhajtottam.
A barátnőm torkából, mély visító nevetés tört fel. Én nem voltam ennyire vidám.
Idő közben oda értünk a plázához. Kicsit vonakodva bementem és megnyugodtam, hogy nincs akkora forgatag mint amire számítottam. 4óra hosszát töltöttünk bent mire mindent sikerült elintézni. Voltunk tanszert venni, beszereztünk egy pár csini ruhát és végül elmentünk masszíroztatni is. Lezárásképpen egy közeli Starbucks-nál foglaltunk helyet és-a szeptember elejei jóidőre való tekintettel- jegeskávét szürcsöltünk.
-Jaj jut eszembe!- csattant fel Lori- a hétvégén lesz egy házibuli a végzősöknél!
-El akarsz menni?! De ott lesz Trav is!- nyögtem fel.
-Azt mondtad már nem érdekel!
Igaza volt. Tényleg nem érdekelt már. Amióta így megváltozott, tudomást sem veszek róla.
-Jó! Igazad van, kikapcsolódásra van szükségünk!- mondtam- Hol lesz?
-Jack-éknél..- pirult el a barátnőm. Jack Lori barátja, akivel már két éve együtt vannak- Ott lesz az egész suli!
-Jó elmegyek veled!
-Köszönöm!
                       
Xx. Dóri

Sziasztok!

Nem is tudom mit írhatnék... Az első blogom írásába kezdtem bele egy hirtelen ötlettől vezérelten. Sok ismerősöm ír efféle blogokat, történeteket. Mindig is gondolkoztam azon, hogyha én is elkezdenék írni mennyire lenne sikeres. A tanáraim szerint "fantasztikusan" fogalmazom, vicces eseményeket írok le és érthető az írásom így gondoltam megpróbálom. A történet egy lányról, Alice Kennedy- ről szól, aki kifejezetten utál abban az életben élni amit a sorstól kapott. Csupán 16 éves, jól tanul, sok barátja van és szerető családja. Ez így -tény és való- nagyon idillinek tűnik viszont a magánéletében nincs minden rendben... A lány mindig is másképp látta magát mint az emberek, pedig semmi oka rá. A rossz dolgok oka az, hogy a lány sosem érezhette magát különlegesnek. A történet a lány életét, szerelmi bánatait/örömeit, veszekedéseket, boldogságot ír le. Próbálok sokat írni, ne haragudjatok, ha esetleg sokáig nem jön rész... Kérlek kommenteljetek, hogy tudjam tetszik-e nektek a blog!

Xx. Dóri