5.rész: Szeretlek!

Itt az 5. rész! Kicsit hoszabra sikerült mint terveztem, de gondolom ez nem nagy baj. várom a kommenteket!  Jó olvasást!

Hétfő reggel volt. Bár ez a nyári szünet miatt nem igazán tudott érdekelni. A telefonomra néztem ami 06.30-at mutatott. Nem hiszem el, csak én lehetek az aki a nyári szünetét azzal cseszi el, hogy egy fiú után ácsingózik és nem hogy délig aludna, már fél hétkor fent van. Jól indul a reggel. Kikászálódtam az ágyból és a tükörhöz csoszogtam. Hát nem kellett volna. Konkrétan meg ijedtem a saját tükörképemtől. Jesszus. Pufira dagadt, vörös arc, véraláfutásos (!!!), karikás szemek. A szemem körül a tegnapi smink szétkenődve és ez a nem túl szép látvány a dagadt arcommal és eres szemeimmel olyan benyomást keltett mintha egy elrontott bokszoló lennék. Irány a fürdő szoba. Levetkőztem és csak közben vettem észre, hogy a tegnapi ruha van rajtam. Miután bejöttem csak bedőltem volna az ágyba? Lehet. Beléptem a tusoló fülkébe és egy óriási adagot nyomtam a kezembe a kedvenc tusfürdőmből. Közben persze ordított a zene az iPod-omból én pedig a tus alatt állva sikítottam a Snow Patrol- Chasing cars című zenéjét. Sosem szerettem igazán a nyálas fiú bandákat és hasonlókat. Inkább meghallgattam egy régi zenét és sírtam rá üvöltve, mint hogy valami túl rajongott, nyálas zenére bólogassak. Imádtam a rapp-et is nem mellékesen. Nem vagyok átlagos lány az biztos. Vissza térve a fürdésre. Kiszálltam a tus alól, felvettem a szennyes kosárra lerakott szürke macinacim és egy egyszerű, fehér Ramones-es pólót. Kikapcsoltam a zenét és kiballagtam a szobámba a sminkeimhez. Anyáék nem voltak otthon úgyhogy kicsit több sminket tettem fel még így itthonra is. Szempillaspirál és szemhéjtus. Jaj csak túlzásba ne essek. Mikor elkészültem le mentem a nappaliba. Az egész ház túl üresnek hatott. Eddig nem is törődtem a folyamatosan a fejemben motoszkáló gondolatokkal. Persze Trav körül forogtak. Ki más körül? Szerintem én vagyok az az ember aki a földön legtöbbször leírta a Travis szót. Hupsz. Fel akartam hívni. De könyörgöm, hiszen én vagyok a lány és eleve nem én akarok tőle valamit. Vagyis de, de ez kicsit sem fontos. Majd ő hív ha akar valamit. Viszont volt egy ember akivel már rég nem beszéltem és nagyon hiányzott. Lori. Hát persze, az esetlen, üresfejű barátnőm. Imádtam, de mostanában kicsit hanyagoltuk egymást. Felhívtam, felvette.
-Szia Al!-köszöntött.
-Szia Lori. Csak azt akartam kérdezni nincs- e kedved tartani egy lányos napot? Sírni, pop corn-t enni és filmezni?-nevettem.
-Ne haragudj, de programom van. Öhm Jack-el megyek fürdőbe.-mondta megszeppenve.
Még mindig szégyell előttem beszélni a Jack-el való kapcsolatáról. Pedig én őszintén bírom a fiút.
-Ja persze semmi baj! Majd legközelebb! Jó szórakozást!-és letettem.
Hihetetlenül örültem a kapcsolatuknak, de egyszerűen el voltam keseredve. Nem igazán volt más olyan barátnőm, aki tudott volna az egész Travis ügyről. Vagyis várjunk. Lori sem tudott róla. Oh szuper, nem cáfoltam meg önmagam. Csináltam egy tejes, cukros, kávénak nem nevezhető löttyöt és mind igazi vénlány, kiültem a teraszra és egy szál cigi mellett elszürcsöltem. Nem, egyébként szinte sohasem cigizek, egyszerűen undorítónak tartom. De amikor úgy érzem, ki borult a bili, előveszem az éjjeli szekrényemből a kis női doboz cigimet és lassan elfüstölök egy szálat. Ezt a szüleim is pontosan tudják, de sosem szidtak meg érte. Még jó. Ott ültem a reggeli napsütésben és szürcsöltem a kávém. Valaki csöngetett. Mindig is féltem, hogy a kaszás áll az ajtóban, ezért általában kinéztem az ablakon ajtó nyitás előtt. Eddig sosem a halálom várt rám. Szerencse. Letettem a bögrémet és az ajtóhoz indultam. A cigim még ott volt a kezemben, de nem izgatott. Nagyon ki voltam. Nem is mentem oda az ablakhoz, egyből az ajtó felé vettem az irányt. Hú, de bátor vagyok. Ki nyitottam az ajtót. Meglepődtem. 185cm, pilóta szemüveg, laza fehér pulcsi, farmer. Szerintem ki lehet találni ki állt ott.
-Szia.-köszöntöttem Travis-t.
-Szia!-szorított magához-Te mióta cigizel drága? Árt a tüdődnek!
-Öhm nem szoktam.
-Azt látom.-lépett be.
Elegánsan levetette magát a kanapéra, mintha minden eddigi percét itt töltötte volna. Lehet, hogy itt töltötte? Úristen, tuti betört éjszaka. Na jó, le kéne nyugodnom.
-Nem akarok bunkó lenni, de te mégis mit keresel itt?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Jöttem a barátnőmhöz!-jelentette ki.
-Akkor eltévesztetted a házszámot.
-Dehogy!-úgy nézet rám mintha egy teljesen egy értelmű dologról beszélnénk.
-Én a mai napomat a miattad való szenvedéssel terveztem együtt tölteni.
-Zavarok?
-Nem is tudom. Mindegy. Kérsz valamit?-kérdeztem udvariasan.
-Egy cigit elfogadok!
-Csak női van.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj! Van nálam is.-nevetett furán- Amúgy miért is akarsz te szenvedni?
Nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és leültem mellé. Nem szólt egy szót sem, de úgy öt perc után a vállamat átkarolva magához húzott. Barátaim a lepkék újra ébredezni kezdtek. Fejemet vállára hajtottam és be szívtam az illatát. Így ültünk legalább negyed órát, majd szipogva mellkasába fúrtam az arcom.
-Mi a baj?-kérdezte és bele puszilt a hajamba.
-Semmi.-szipogtam.
-Akkor miért sírsz gyönyörű?-emelte fel a fejem és nézett a szemembe.
-Travis tudod te mióta erre várok? Arra, hogy csak veled legyek. Rám figyelj és én legyek az a lány akiért bármit megtennél? Tudod mióta éreztem, hogy ennek meg kéne történnie mégse történt semmi? Nem hiszed el mennyit sírtam, ordítottam és szenvedtem. Lehet, hogy te nem tudod ezt fel fogni, de nekem amióta megláttalak többet jelentesz bárminél!-bőgtem és lehajtottam a fejem.
Nem mondott semmit csak az ölébe húzott. Szemben ültem vele, lovaglóülésben.
-Les. Amikor megláttalak, nem voltál szimpatikus. Tudtam, hogy sosem kaphatnálak meg. Aztán amikor hozzám szóltál egyből éreztem, hogy te vagy "az". Ha észrevetted soha nem néztem a szemedbe, mert tudtam elvesznék benne és megcsókolnálak. Ostobaságokat mondtam és műveltem veled. Nem értem magam. Hogy tehettem ezt? De tudod mit? Most, hogy itt vagy velem és a magaménak érezhetlek mindent megbántam és tudom nélküled semmi sem működne.
Két tenyere közé fogta az arcom és fel emelte. Felé fordultam. Hozzám hajolt és homlokát az enyémnek támasztotta. Lehunytam szemem és megcsókolt. Sosem csókolóztam még így senkivel sem. Szenvedéllyel teli volt és édes. Mikor el engedett nyakához bújtam és bőre illatát belélegezve a fülébe súgtam.
-Te kellesz nekem.
Nevetve megcsókolt. Újra. És újra. És még jó párszor. Az idilli pillanatunk akkor szakadt meg amikor a telefonom megcsörrent. Anya. Nem hiszem el, hogy mindig rosszkor hív.
-Szia anya.-vettem fel a telefont két csók között.
-Szia kicsim! Csak annyit akarok, hogy ma este nem tudunk apáddal haza menni.-mondta szomorúan.
-Oké.-nem kérdeztem meg miért, nem igazán érdekelt csak az hogy újra Trav karjai közt érezhessem magam.
-Holnap este jövünk haza, kaja a hűtőben és kérj meg valakit, hogy aludjon ott!-mondta idegesen.
-Oké! Szia anya! Szeretlek.-tettem le.
Vissza mentem a kíváncsi tekintetű fiúhoz aki engem figyelt.
-Maradj éjszakára Travis!-mosolyogtam nyakába.
-Ezer örömmel.-csókolt meg.
-Ebéd idő van! Nem akarsz valahova elvinni enni?-kérdeztem.
-Szóval meghívatnád magad?-puszilt meg.
-Meg bizony!
-Na gyere.-kapott fel karjaiba.
Úgy lógtam rajta mint egy kis majom. Karjában vitt fel a szobámba, hogy át öltözhessek. Mikor felértünk óvatosan az ágyra tett.
-Választhatok?-kérdezte a ruháim közt kutatva.
-Ha szeretnél.-ajánlottam fel nagy kegyesen.
Egy fehér pólót, nyomott mintával az elején, egy lila, combközépig érő kardigánt és egy fekete rövidnadrágot dobott oda mellém. A ruhákra néztem és csak annyit vettem észre, hogy fekszem az ágyon, Trav mellettem fekszik és puszilgat. Nagy nehezen ki másztam szorításából és be vonultam a fürdő szobába öltözni. 20 perc múlva mindennel készen voltam. Elindultunk. Persze a motorral. Egy kis tó melletti vendéglőbe vitt.A hely kifejezetten tetszett. Családias volt és meg volt a tipikus hangulata.
-Mond csak Trav! Minden lányt ide hozol első randizni?-kérdeztem nevetve.
-Aha. Ez olyan jól bevált hely.-puszilt meg.-Mit kérsz?-nyújtotta az étlapot.
-Gyümölcsleves, zöldséges csirke és egy palacsinta.-néztem fel rá.
Mindeközben a pincér mellénk ért és elég ráérősen kezdett engem stírölni. Rá néztem. A kis névtábláján a "Peter" név állt. Továbbra is úgy bámult, hogy a szeme majd kiesett. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Szóval Peter.-néztem rá jelentőség teljesen.- Gyümölcsleves, zöldséges csirke, nutellás palacsinta. Ja és még valami. Ha kérhetném ne stírölj, mert ha nem is én, de a barátom tuti beveri a pofád.-mosolyogtam.
Tekintetét elkapta rólam, majd felvette a teljesen nyugodt Trav rendelését is. Ahogy készen volt az irkálással elsietett.
-Ügyes!-dícsért meg Trav.-Jó, hogy nem vártad meg amíg én szólalok fel!-simította meg a karom.
-Igen. Éreztem, hogy nem lenne jó vége.-nevettem rá.
Egyébként az ebéd további része kellemesen telt és nem kaptam több pillantást sem. Ne is.  Evés után a városban motoroztunk és sétáltunk. Kézen fogva. Persze csak a sétát.  Istenem ez tuti örök emlék marad. Körbe jártuk szinte az egész város központot és kicsit el szaladt velünk az idő. Meg a ló is. Néhány helyen, a padokon ülve olyan hevesen csókolóztunk, hogy a kínai turisták minket fényképeztek a látványosságok helyett. Hupsz.
-Este 9 van!-néztem a fekete Ice Watch-ra majd Trav-re.
-Menjünk haza!-karolta át a derekam. Lehet, hogy ehhez az érzéshez sosem szokok hozzá...
Az ő házába mentünk. Mint kiderült ő is a szüleitől külön él egy bérelt lakásba. Össze dobott pár cuccot egy sport táskába és elindultunk hozzánk. Mikor megérkeztünk ismételten éhesek voltunk, hisz este 10 óra volt. A vacsorát ő készítette. Makaróni és házi készítésű fagyi.  Persze, ennél hogy is lehetne tökéletesebb. Még főzni is tud. Felháborító. Éjfélig beszélgettünk a nappaliban ülve (illetve ő ült csak a nappaliban én az ölében melegedtem) majd a karjába kapott és felvitt a szobámba. Amikor felértünk óvatosan letett az ágyra. Ott fekve kényelmesen elfértünk (még szerencse, hogy francia ágyam van) így csókokkal díszítve beszélgettünk még egy keveset. Kicsit később, mindketten letusoltunk, majd én pizsamába (az ő pólója...hmm.), ő pedig boxerbe feküdtünk be az ágyba. Sosem éreztem még ezt. A pillangók a hasamban infarktusban meghaltak, a szívem kiugrani készül én pedig ködös tekintettel nézek a világra. Mi is ez? Ja lehet, hogy ezt hívják az okosok szerelemnek. Egymással szemben feküdtünk, lábunk összegabalyodva. Szemembe nézett és átkarolta derekamat. Bal kezemet mellkasának támasztottam, jobbal pedig nyakát karoltam át. Megcsókolt és hátára feküdt, én pedig a mellkasára tettem le fejemet. Hallottam minden szívverését és lélegzet vételét. Oda hajolt a nyakamhoz és megpuszilta.
-Szeretlek Les.-suttogta a fülembe.

Xx. Dóri