Sziasztok! Meghoztam végre a részt! Megint sokáig nem volt, tudom, de elkezdődött az iskola és nem igazán volt időm írni... Két hét múlva utazok Londonba, ha minden jól megy lesz még előtte két-három rész, de utána nem leszek egy hétig megint... Viszont ehhez a részhez jó szórakozást és várom a komikat!
*18 nap múlva*
Két nap és irány Párizs. Sosem gondoltam volna, hogy még egyszer eljuthatok ebbe a csodálatos városba, de két nap, 30 óra utazás, nem kevés szenvedés és ott is leszek. Ma 25.-e van, csütörtök. Hat óránk van, de egész tűrhetőek szerencsére. Amikor reggel suliba indultam Lori nem állt a kapuban. Gondolom Jackel megy. Nem baj, szeretek reggel hétkor félkómásan az őszi napfelkeltébe sétálni. Mivel nem igazán tudtam aludni az éjszaka és már egy fél órával előbb felébredtem ezért jóval korábban is indultam el. Kiléptem a házból és konkrétan vak sötétség vett körül. Anya még aludt, apa ébredezett ugyan, de amikor ébredés után be szóltam a hálószobába, hogy el visz-e a suliba csak egy morgást kaptam válaszul. Szóval kint álltam a ház előtt bakancsba, farmerbe, hosszú ujjú pólóba és egy sálba és csak azt vettem észre hogy a fogaim olyan erővel koccannak össze, hogy nyugodtan ki is törhettek volna, valószínű nem vettem volna észre. Remegő kézzel próbáltam bezárni az ajtót, de miután hatodjára is mellé dugtam a kulcsot, meguntam és nyitva hagytam a kaput. Tudom, tudom felelőtlenség, de anya úgy is nemsokára megy dolgozni majd ő bezárja. Szóval elindultam, nagy nehezen. A táskám olyan nehéz volt még így reggel, hogy azt hittem össze esek. Kell egy kávé. Mivel volt még bő negyven percem beérni, a közeli Starbucks felé vettem az irányt. Amsterdam olyan kihalt volt, hogy azt hittem tökéletesen egyedül vagyok. Természetesen most mindenki arra gondol hogy "huu, de a lány mégsem volt egyedül és huu, most jön a gonosz" de nem. Csak egy kb. velem egy korú lány sétált szembe velem. Szegénynek olyan karikák voltak a szeme alatt hogy hulahoppozni lehetett volna velük. Nem sokat aludhatott... Már nem is voltam olyan messze a kávézótól amikor észre vettem, hogy egyre több lett körülöttem az ember. Úgy döntöttem megveszem a kávém és mivel még ráérek egy kicsit élvezem a kedvenc elfoglaltságom. Beléptem tehát a jó meleg, kis utca sarki kávézóba és a pulthoz mentem. Nem voltak sokan, csak egy pár álmos üzlet ember. Mikor oda léptem egy kedves lány fogadott. Na ő nem volt álmos. Olyan kis buzgó mócsing féle csajszi lehetett, mert ahogy annyit mondtam, hogy "egy Espresso Trufflet kérek" széles vigyorral a fején, tíz másodperc alatt ki is szolgált. Fizettem és a főutcára mentem. Vissza térve a kedvenc elfoglaltságomra. Vannak furcsa dolgaim. Például nagyon imádom nézni ahogy az emberek esznek. Olyan vicces amikor baromi nagyra nyitják a szájukat és a szemük felcsillan a kaja láttán. Tökre élvezhető. A másik ilyen kedvencem, az amikor ki ülök egy parkba és csak nézem az embereket. Vannak köztük szépek és csúnyábbak is. Magasak és alacsonyak. Szőkék és barnák. Véznák és ducik. Elvontak és figyelemre méltóak. És vannak az olyanok mint én. Akik forró kávéval a kezükbe egy padon, török ülésben ülve figyelnek. Mindenkiről ki alakíthatunk egy képet a fejünkbe, de amíg nem ismerjük nem tudhatjuk hogy milyen is igazából. Ezért jó nézni őket. Mert mindnyájukat olyannak képzelheted el, amilyennek akarod. Nem kell hangosan ki mondanod a véleményed, hiszen senki sem kíváncsi rá igazából. Nekik is meg van a saját véleményük rólad. Mindenkinek meg van. Szóval ültem a padomon, a kihűlő félben lévő poharas löttyöt iszogatva és bambultam. Lassan körbenéztem, hátha van itt valaki olyan akit még nem láttam. Jobb oldalra néztem és akkor vettem észre a mellettem két padra ülő fiúkat. Az egyik nagyon magasnak tűnt, és helyes volt. A szeme feltűnően kék volt, haja szőke és barna a szemöldöke. A másik valószínűleg alacsonyabb volt, de ő is helyes, haja és szeme nagyon mély barna. Engem néztek, és mind a ketten Colgate reklámba illően mosolyogtak. Nem különösebben foglalkoztattak, ezért előre fordultam és tovább bambultam. Kis idő elteltével annyit vettem észre, hogy valaki megfogja a vállam. Annyira meg ijedtem, hogy hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány és még a kávémat is majdnem eldobtam. Idegesen felnéztem az előttem álló barna hajú fiúra, aki ugyanazzal a reklám mosollyal vigyorgott le rám.
-Jó reggelt! -mosolygott.- Ne haragudj hogyha meg ijesztettelek, nem akartam...
-Öhm, izé, úristen. Semmi baj. -makogtam.
-Meg tudnád mondani mennyi 8x8? A matek házimhoz már csak ennyi hiányzik és sajnos így nem tudom befejezni. -mondta szemtelenül kedves mosollyal.
Hirtelen elgondolkoztam, hogy ezt már elsőben is tudtam, csak most nem jut semmi az eszembe.
-64 talán? -néztem rá kérdőn.
-Köszi! -és elsétált.
Utána néztem és amikor le ült a másik fiú majd meg szakadt a nevetéstől. Az én arcomon is át futott egy gyors mosoly, de amikor meg láttam, hogy Ad közeledik felém, a mosolyom vigyorrá alakult. Ő is észrevett engem és kicsit megszaporázta a lépteit. Mikor oda ért mellém vetődött a padra.
-Reggelt, kedves barátnőm! -alig értettem amit mond, mert egy cigi lógott ki a szájából.- Kérsz?
-Reggelt! Kérek! -és kihúztam egy szálat a dobozból.
-Csak szólok, hogy holnap bulizunk! Tudod. Párizsi elő buli. Jó lesz, van egy hely a belvárosban ami most nyit meg újra! Én állom a belépődet! -akkora boci szemekkel nézett rám, hogy az valami ellenállhatatlan volt.
-Jó. De nem piálunk! Másnap utazok!
-Hú de felelősségteljes vagy. Na jó. Te nem piálsz mert másnap utazol. De én nem megyek sehova! -tök büszke volt magára, hogy így nyugodtam vedelhet.
-Nem, te se iszol. Erről én fogok gondoskodni.
-Na ezt még meg beszéljük. Gyere mert elkésünk! -felhúzott a padról és elindultunk.
*Másnap*
Az iskola olyan mérhetetlen lassúsággal telt el, hogy az lehetetlen. Mikor még csak a harmadik órán voltunk, olyan volt, mintha legalább a tizediken aszalódnánk. Adammel ma egész nap közös óráink voltak, kivéve egy nyelvtant. Nyelvtanon mindig Lori mellett ülök, de most kicsit meg volt fázva és hogy nehogy tovább romoljon a helyzet és ne tudjon holnap ott lenni az indulásnál, egész egyszerűen nem jött suliba. Így egyedül szenvedtem végig egy keserves nyelvtant a keserves tanárnőnkkel. Mindig a macskáiról és nagyanyjáról beszél és fura szőke haja van. De amúgy nincs vele baj, kedves nő. Egész nap görcsbe volt a gyomrom az utolsó órától. Ének. Fúj. De amikor a teremhez mentünk Addel ki derült, hogy Mr. Hewitt síelni van és így saaajnos nem tud órát tartani. Végre fellélegezhettem és a görcs is gyorsan ki szállt belőlem. Lyukas óránk lett volna, de mivel ez volt a napi kínzás utolsó része, egy órával előbb haza engedtek minket. Addel szokásunk szerint együtt indultunk haza. Az úton végig csendes volt. Folyton azt kérdeztem tőle, hogy mégis mi baja, de nem válaszolt. Amikor a házunkhoz értünk és megálltam maga felé fordított. Furán néztem rá.
-Figyu Al. El kell mondanom valamit.
Úristen. Ugye nem akar szerelmet vallani vagy valami ilyesmi? Még furábban néztem rá.
-Amióta rendesen össze ismerkedtünk tudtam, hogy te nekem többet jelentesz barátnál.
Naneeee. Olyan fura fejet vághattam mint még soha, mert Ad elnevette magát.
-Igazából, -húzott közelebb(!!!)- te vagy... a... legjobb barátom. -és szakadt a röhögéstől.
Azt hitte olyan nagyon poénos volt. Mondjuk az volt, én is elég rendesen meg könnyeztem a kis viccét.
-Basszus te állat. Azt hittem szerelmet akarsz vallani! De gonosz vaaagy. -öleltem meg.
-Tudom hogy örültél volna, le sem kell tagadnod. Egy ilyen helyes srácnak mint én ki ne örülne? -és megcsillantotta a csajozós mosolyát.
-Hát te hülye vagy. -és bementem.
Kicsit később Ad hívott.
-Szia! Akkor este menjek érted? -kérdezte.
-Igen, és úgy készülj, hogy nálam alszol!
-Jó, akkor holnap kikísérlek a buszhoz jó?
-Szuper. Akkor hétkor.
-Oksa, szia.
-Ad várj!
-Igen?
-Te komolyan mondtad azt, hogy én vagyok a legjobb barátod?
-Teljesen. -vágta rá.
-Jó, akkor hétkor. Szia. -és letettem.
Le mentem vacsizni, mert apa előbb el tudott szabadulni a suliból és rendelt kínait. Sose szerettem a kínai kaját, de a mézes-szezámmagos csirke, joghurtos salátával az egyik kedvenc kajám volt. Evés közben apa elemezte nekem a diákjait orbitálisan rossz viselkedését (még jó hogy nem a mi iskolánkban tanít), aztán én meséltem el neki, hogy ma Addel bulizni megyünk aztán itt alszik. Apa nagyon bírta Adamet ezért többször is nálunk aludt már. Ahogy kész voltunk a vacsival a szobám felé vettem az irányt hogy elkészülhessek. Felértem és levágódtam az ágyra. Azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Úgy voltam vele, hogy mégis kinek akarnék tetszeni, szóval egy világoskék farmert és egy narancssárgás inget választottam. Kivettem a ruhákat a szekrényemből és kezemben fogva őket a fürdőszoba felé indultam. Persze a hosszú út megtétele közben el kalandoztam és felbuktam a laptopom töltőjében. Vagyis nem is felbuktam, hanem a kis lábujjam akadt bele, és akkorát vágódtam a padlóra, hogy még a laptopom is lerántottam.Az cuki. Remélem nem lett semmi. baja. Ki nyitottam és... ááá. Kiesett a Space billentyű. Basszus. Nem tudom hogy kell vissza tenni, inkább nem is erőltetem. Majd megkérem Adet hogy csinálja meg. Szóval felkeltem a földről és újra úton voltam. Kissé dühösen csörtettem be a fürdőbe és ledobtam a cuccom a szennyes tartóra. Be másztam a tus alá és megnyitottam. Újabb ááá. Nincs meleg víz. Mi a jó isten van ma velem? Szóval amilyen gyorsan lehetett letusoltam és hajat is mostam. Baromira fáztam. Gyorsan ki ugrottam a tus alól, de olyat csúsztam a padlón végig, hogy csak a másik fal fogott meg. Hu, ez nem az én napom. Remélem a buliba semmi gáz nem lesz. Gyors hajszárítás, gyors smink, gyors öltözés. Mindent gyorsan csináltam mert csak akkor vettem észre hogy mindjárt hét óra. Éppen akkor lettem kész amikor Adam hívott.
-Ugyan haladjál már. Tökre pörgök már és itt várlak kint.
-Túl kedves vagy. 5 perc és lent vagyok. -bedobtam a telefonom a táskámba.
Lefele indultam és anyuba botlottam.
-Szia kicsim! Akkor ma Ad itt alszik?
-Ha minden jól megy igen.
-Akkor menjen minden jól.
-Jó, nem lesz semmi baj, nyugi. Indulok mert kint vár. Szia anya. -megpusziltam és kifele indultam.
Ad ott várt a kocsijával. Szóval vagy tényleg nem fog inni vagy ennyire biztos benne hogy én nem fogok inni. Mindig olyan biztos mindenben.
-Helloka. -köszöntött bájosan.
-Szijamija. -intettem.
-Rossz nap?
-Rossz élet.
-Ah értem. Éhes vagy?
-Nem.
-Ha meghívlak sem?
-De.
-Akkor pattanj be! -nyitotta ki az ajtót és tessékelt be rajta.
A kocsiban meleg volt. De nagyon. Olyan nyári, izzasztó hőség.
-Te fűtesz? -kérdeztem miközben levettem a farmerdzsekim.
-Aha. Illetve nem. Elromlott a fűtés szabályzó és elvileg menthetetlen. Szóval majd amikor nyár lesz és kint 40° akkor itt bent 50°. Szupika lesz. -látszott rajta hogy legszívesebben egy fának hajtana csak hogy vehessen egy új kocsit.
-Hát akkor nyáron nem fogok veled utazni! -nevettem és copfoztam fel az nyakamra tapadt hajam. -Basszus húzzuk le az ablakokat! -kérleltem.
-Nézz körül! Már le vannak. -sóhajtott és le törölt egy izzadtságcseppet a homlokáról.
És tényleg. Az összes ablak koppanásig le volt húzva. Fúj, mint egy szaunába. Nyáron. Kint. Afrikában. Bloah. Szépen lassan oda értünk a kedvenc helyünkre, a Maddie's-be. Ez egy kis pizzázó és kávézó a belvárosi parkban. Két irányból közelíthető meg, elölről, ahol gyalogosan lehet bemenni, vagy hátulról, ahol van egy kialakított parkoló. Meg álltunk a mozgó szaunával és olyan felüdülés volt kiszállni, hogy az leírhatatlan. A szokásos helyünkre ültünk, a kis három személyes asztalhoz a legtávolabbi sarokban. Lori és néha Jack is itt szokott velünk ülni és beszélgetni. Bár mostanában Lori olyan mintha kerülne. Én hívogatom meg írok neki, de valahogy mindig leráz. Olyan furcsa. Tehát Addel szembe ültünk le egymással. A kedvenc pincérünk volt ma beosztva (egyébként végzős az iskolába és még jó fej is) úgyhogy oda is szökkent hozzánk.
-Hello Adam, szia Alice! Mit hozhatok?
-Szia Tom. Két gombás, kukoricás, ananászos, extra sajtos pizza lesz. Ja és Cola. Jó sok.
-Szám szerint mennyi?
-Rád bízom! -kacsintott Adam.
A legjobb bennünk az, hogy sok a közös tulajdonságunk. Például ugyan azt a fajta pizzát szeretjük és mind ketten utáljuk ha valaki "nyálasan" szerelmes. De viszont csomó dologban különbözünk is. Például én inkább a gumicukrot szeretem, míg ő a csokit. Vagy nem szereti a Fall Out Boy. És ez számomra tragédia. Olyan apró dolgok ezek, de néha olyan vitákat tudunk belőle keríteni, hogy az nem létezik. Na most abból kifolyólag, hogy a legtöbb időnket együtt töltjük mindenki azt hiszi, hogy járunk és a legtöbb lány ilyen "megöllekribielvettedapasimat" nézéssel konstatálja hogy megint együtt lógunk. De nem. Nem vagyunk együtt. Visszatérve a pizzára. Közben megérkezett és ah olyan isteni volt az illata. És guszta is volt. Naagyon. Megpróbáltam fel venni egy szeletet, de olyan forró volt, hogy hozzá sem bírtam érni. Próbáltam fújással hűteni, de úgy nézhettem ki mint egy kis gyerek aki a szülinapi gyertyáit készül megsemmisíteni. Egyszer volt egy tortám amin olyan gyertya volt, hogy akárhányszor el fújhattad az tovább égett. Szemét húzás egy tíz évessel szemben. Amikor a pizzám érinthető állapotba került, egy szeletet óvatosan a kezembe vettem és enni kezdtem. Az olvadó sajt és a gomba és a minden ah.. nagyon finom volt. De amikor az, hogy a nyelvem hólyagosra főtt az ugyanolyan forró kajától vissza zökkentett a valóságba, Adam Colajával próbáltam csillapítani az égő érzést. Nem volt kellemes, mert az meg olyan szénsavas volt, hogy egyből felszaladt az orromba és épphogy nem jött ki rajta. Ad konkrétan szakadt a röhögéstől. Szerintem annyira nem volt vicces de mindegy. Meg vacsiztunk aztán újra a mozgó szauna felé vettük az irányt. Be ültünk és máris a bőrömön éreztem a tapadó ruháimat.
-Indíts ez borzalmas! Hadd kapjak egy kis levegőt. -könyörögtem.
-Csönd, én is a halálomon vagyok...
És legalább százzal száguldottunk ki a parkból. Tíz percen belül a buli helyszínén voltunk. A belvárosban volt, egy kis ajtóból nyílt. Először azt hittem nem is ide jöttünk. Adam meg fogta a vállam és úgy vezetett az ajtó felé. Kint egy őr állt. Kicsit kövérkés, viszont nagyon magas, 40-es férfi volt. Amikor elhaladtunk mellette úgy nézett rám mintha egy terroristát látna. Majdhogynem vicsorgott is. Ad szépen rá mosolygott és tovább tolt maga előtt. Bent egy üvegpult mögött egy nagyon kedvesnek tűnő, idősebb nő ült. Nem volt előttünk senki a sorban így egyből elé léptünk.
-Kettőt! -mosolygott Ad.
-Jó szórakozást! -adta oda a vissza járót a hölgy.
Bementünk és a ruhatár felé vettük az irányt. Oda érve le tettem a táskámat és a kabátomat. A ruhatáros lány elvette és egy papír számot kaptam. Direkt ki hangsúlyozta, hogy nehogy elhagyjuk mert enélkül a cuccunkat ugyan ki nem visszük. Zsebre raktam, remélve hogy onnan nem esik ki. A helyiségnek két része volt. Az előtér, ahol a ruhatár is volt, és a tánctér. A ruhák leadása után a tánctérre mentünk. Nagyon kevesen voltak és nem akartunk csak úgy egymagunkba táncolni, úgyhogy le ültünk a bár melletti asztalokhoz. Egy asztal volt csak szabad és azt el is foglaltuk. A "disco" szép volt és igényes. Az asztalunk melletti falon végig óriási tükör húzódott. Beszélgetni nem igazán lehetett mert a zene nagyon hangos volt. A mellettünk lévő asztalnál egy szőke bombázó üldögélt egymagában. Adam éppen őt méregette, amikor a lány mögött meg jelent egy srác és kézen fogva elsétált vele.
-Nem igaz. -füstölgött Ad.
-Ugyan már csak egy újabb szőke cicababa. Nem mennél vele így se sokra, maximum egy egy éjszakás kalandra lenne jó.
-Igazad van. De valahol mélyen legbelül bánt, hogy nem velem jött el.
-Hát te nem vagy normális.
-Gyere táncolni! -utasított és a tánctér fele tolt.
Továbbra sem voltak valami sokan. Pár bepiált plázabarbi fent rázta magát a színpadon, a dj pult mellett, de egyébként nem voltak sokan. Addal a tér közepe felé mentünk és táncolni kezdtünk. Nem tudom mennyit lehettem ott, de nagyon kimelegedtem. Próbáltam Adat a pult felé terelni, de mivel egy büdös szájú csávó rám akaszkodott nem igazán sikerült. Adam egy laza lökéssel arrébb tolta a csávót és máris a pultnál ültünk.
-Mit kérsz? -kiabált, de alig hallottam valamit.
-Sört. A sör jó lesz!
-Két sört! -kiabálta a pultos felé.
Meg kaptuk az italunkat és vissza mentünk táncolni. Amikor újra elfáradtunk megint a pulthoz mentünk, de most mást kértem. Valami töményet, úgy emlékszem, de egyáltalán nem biztos. Ettől a ponttól már semmi sem biztos. Nem tudom mennyit ihattam és hogy mennyi pénzt hagytunk ott, de egy biztos: túl sokat. Az este hátralevő részéből annyi maradt meg, hogy táncolok Addal, a büdös szájúval és egy magas sráccal. Aztán még arra is emlékszem, hogy a ruhatárnál alig bírtam elő venni a jegyemet, de végül meglett és ki vihettem a cuccom. A bulinak egy óra körül volt vége. Le ültem egy közeli utcában egy padra és Adam is mellém esett. Innen már viszonylag tiszták a dolgok, de van ami azért még zavaros. Ültem a padon és egyszer csak borzalmas érzés fogott el. Hányni kezdtem és Ad szerencsémre vette a lapot és felfogta a hajam. Mikor "kész" voltam undorodva álltam fel.
-Menjünk innen. -néztem Adre.
-Jó gyere. -és oda dobott egy csomag rágót.
-Ugye tudod hogy így egyikünk se vezethet?
-Majd holnap eljövök a kocsiért. -belém karolt.
-Haza?
-Haza. -mondta.
Mindketten fáradtak voltunk. El indultunk gyalog, a jéghideg, szeles, őszi éjszakában. Szerencsére egy kötekedővel sem találtuk magunkat szembe így viszonylag gyorsan haladtunk. Sok helyen lehetett még hallani a bulik zaját, de a város egyre csendesebb volt. Haza értünk. A kulcsomat kerestem a táskámban amíg Ad már előre le vette a cipőjét. Próbáltam minél csendesebben babrálni a zárral, nehogy anyámék fel ébredjenek. Kisebb küszködés árán ugyan de bejutottunk.Sötét volt és csend. Olyan megnyugtató volt. Anyáék szerencsére nem ébredtek fel, így könnyen jutottunk az emeletre. Adam nem vacakolt a fürdéssel, előkapta a szekrényem aljából a tartalék kispárnát és takarót és a földön elterülve már aludt is. Én azért le tusoltam, rám is fért, aztán estem csak be a puha, meleg ágyamba. Nem tartott tovább két percnél és már aludtam is.
2013. szept. 18.
2013. aug. 27.
7.rész: Adam
Sziasztok! Kárpótlásul, mert sokáig nem volt rész ma is hoztam egyet! Jó olvasást!
*Egy hónap múlva*
Reggel amikor felébredtem, vagyis nem is felébredtem, inkább felriadtam az ébresztő hangjára, fáradtan másztam ki az ágyból. Hát még mindig erősen a késői felkeléshez vagyok szokva. Igazából most, hogy Október van, egyre inkább izgulok a Párizsi utazás miatt. Lorival nap mint nap beszélünk róla, hogy mit akarunk megnézni, mit akarunk mindenképpen megvenni és hogy fogjuk a párizsi monseurokat elcsábítani. Ma van 6.-a és 27.-én indulás. Már csak 20 nap és közel 30 órát fogunk buszozni. Én igazából már jártam a "Szerelem városában", de Lori, aki mindig is oda vágyott, most megy először, ezért olyan szinten izgul, hogy ha belekezd a monológjába le sem lehet lőni. Eddig azon izgult a leginkább, hogy vajon Jackkel a kapcsolata ki fog-e tartani 14 napig, azaz két hétig, de amikor két napja közölte vele, hogy ő is velünk tart Párizsba Lori konkrétan megőrült az örömtől. Mondjuk érthető módon. Ez valahogy engem felidegesített kissé, hiszen úgy terveztük az egész kirándulást, hogy együtt töltjük majd időnket de valószínű eléggé el leszek hanyagolva... Nem érdekes jól el leszek. Hiszen ez Párizs! Egyébként Travissel azóta sem beszéltünk egy szót sem, és amikor suliba látom is mindig más szőke bombázó lóg rajta. Legutóbbi beszélgetésünkkor Jack azt mondta, valószínű Travisék költöznek, de ezek szerinte még sem. Ami biztat az az, hogy Párizsba nem jön. Egyébként Adammel az ominózus találkozásunk óta semmit sem beszéltünk. Be jelölt ugyan facebookon és belikeolta a képeimet, de ezen kívül semmit sem kommunikáltunk. Pedig egy hónap azért nem kevés idő. Vissza térve a mai napra. Már hét óra volt így elindultam lefele a lépcsőn. Mikor az aljára értem majdnem legurultam (igen, kb. két lépcsőfokról), de szerencsésen túl éltem és leértem a konyhába, ahol anyu várt.
-Éhes vagy?- kérdezte.
-Neked is jó reggelt.- köszöntem -Igen egyébként.
-Akkor össze dobok valamit!
És két perc múlva ott hevert előttem egy elégetett pirítós (anyunak nem erőssége a főzés), csak úgy magába, és egy pohár narancslé. Megettem, de olyan kemény volt hogy majdnem szétvágta a nyelőcsövemet. Semmi gond hozzá szoktam ezekhez a finom ételekhez. Anya egyébként van hogy már hajnali négykor elmegy itthonról, mert a sok ketyós öreg néni és bácsi már hajnalok hajnalán hívogatja a telefon központot a semmi kis problémáikkal. Ugyanakkor indultunk anyával ezért megkérdezte, hogy eldobjon-e kocsival a sulihoz.
-Nem kell, köszönöm. Gyalogolok Lorival.- vettem fel a viseltes (eredetileg) fekete Conversem és léptem ki az ajtón.
Lori a kapunak támaszkodva állt és úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Mellesleg a házaink szerencsés elhelyezésben vannak, mert konkrétan egy utcára lakunk egymástól. Mint már említettem Jack sem lakik túl messze, ezért nekik is viszonylag könnyű az egymáshoz való utazás. Viszont amit még meg tudtam, az az, hogy Adam Lorival egy utcába lakik. Minderre úgy derült fény, hogy egyik nap haza ballagtam és meg jelent mögöttem Adam. Aztán másnap is. Aztán minden nap. Kicsit megijesztett, azt hittem követ, de egyik nap megvártam hogy tovább menjen és mint kezdő James Bond követtem a házukig. Visszatérve Lorihoz, még mindig ott állt szótlanul és csak akkor vett észre amikor idióta módjára kezdtem előtte ugrálni.
-Jólvan látlak, csak gyerünk már...- szidott le.
-Nem megyünk sehova. Mi bajod van?- kérdeztem nyomatékosan.
-Semmi, csak kicsit össze kaptunk Jackkel.
-Megint? Nyugi, nem lesz semmi, mindig veszekedtek, aztán újra kibékültök. Nem lesz semmi..- nyugtattam.
-Remélem. Na induljunk mert elkésünk.- lökte el magát a kaputól.
Az út további része csendben telt de ez kicsit sem zavart. Igazából még jó is volt egy kis fecsegés mentes idő. A suliba késve érkeztünk, így konkrétan beestünk a kémia terembe. Első óra matek. Hmm. Kedves dolog ez az órarend. Adam a mellettem lévő padban ült és rágózott. Az idő borzalmasan lassan telt és nagyon fáradt voltam ezért le tettem a fejem a padra. Nem aludtam, csak szimplán jó volt egy kicsit pihenni. Körülbelül tíz perce feküdhettem így mikor valaki megdobott. Felnéztem és a fejem mellett egy kis összegyűrt papírgalacsin hevert. Körbe néztem de senki sem nézett rám úgy hogy "hé, én voltam, válaszolj már lécci!". Szét nyitottam és el olvastam.
"-Bocs az elcsépelt módszerért de nem tudom a telefonszámod. Adam."
Vissza írtam.
"-Nem is fogom megadni. De tulajdonképpen miért írtál? Alice."- vissza dobtam.
"-Csak nem igazán értem mi is a bajod velem. Az első nap olyan kedves voltál velem, most meg már egy hónapja nem is beszéltünk. Ad."
"-Azt hittem nem kedvelsz. Arra vártam hátha majd te odajössz. Les."- vissza dobtam, ő pedig széthajtotta, de közben ránk csengettek.
Össze pakoltam a cuccom és a padom mellet árva megvártam amíg Ad is elkészül. Ahogy végzett a pakolással, együtt indultunk el kifele a teremből, természetesen a suli mögé, hogy tudjon cigizni. Rágyújtott és engem is megkínált. Nem kértem, viszont mellé ültem a földre. Le nézett és ő is lecsúszott mellém.
-Szóval akkor nem haragszol?- kérdezte.
-Nincs okom. Csak tudod úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam, te nem akartál velem beszélni.
-De. Nagyon is akartam. Csak tudod jóba lettem egy pár sráccal és nem igazán tudtam oda menni.
-Jó, semmi baj, hagyjuk. Barátok?
-Barátok.- ölelt meg.
Péntek lévén "csak" 6 óránk volt, így viszonylag gyorsan végeztünk. A második óránk nyelvtan volt, ott nem történt semmi különös, aztán kémia, ott írtunk de simán kipuskáztam, aztán tesi, ott rohangásztunk egész órán, aztán töri, ott aludtam szokás szerint és végül a horror tárgyam. Ének. Sosem értettem, hogy miért kell pénteken utolsó órában megkínozni engem, bár a többiek értékelték az utolsó óra, könnyű óra dolgot, de én ilyenkor mindig rettegtem. A hangom körülbelül mint egy rekedt kecskéé, és olyan szintem utált a tanár, hogy a lehetetlen. Amikor kilencedikes voltam véletlen le öntöttem egy pohár automatás kávéval és azóta annyiszor tettem vele olyan dolgokat amiket szerintem félre értett, hogy ősellenségekké váltunk. Például egyszer véletlen szembe dobtam egy radírral. Nem csípem egyik tanáromat sem különösebben, de egyikőjüket sem "bántanám" szándékosan. Még Mr. Hewittet sem. Ahogy meghallom ezt a nevet mindig ki ráz a hideg. Amióta az iskola elkezdődött nem volt köztünk semmi konfliktus. Eddig. A mai óra lidércnyomás volt. Most, hogy Addal újra beszélünk minden órát végig leveleztünk és ez most így történt. Illetve csak ő dobált engem két percenként, merthogy nem mertem neki válaszolni. Aztán mikor megelégeltem hogy dobál, ki vártam a megfelelő pillanatot és vissza írtam. Természetesen pont abban a pillanatban nézett rám a tanár amikor dobtam a galacsint.
-Mit csinálsz már megint Alice?- förmedt rám.
-Semmit tanár úr, elnézést.- néztem óriási, könyörgő bociszemekkel.
-Gyere ki ide mellém, kisasszony.
És igen. Egész órán kint álltam a tanári asztal mellett. Adam pedig végig röhögött. Kösz.Aztán el telt a keserves 45 perc és haza indultunk. Út közben ecseteltem Adnek a tanárral való jó viszonyom okát és ismét kegyetlenül kiröhögött. Haza estem és össze dobtam magamnak egy szendvicset, mert ugye anya nem volt itthon. Felmentem a szobába és be kapcsoltam a gépem. Skypeolni akartam Lorival, de csak annyi volt a Skype felhasználójánál írva, hogy "épp Jackel vagyok. <33 Xx.". Kibékültek volna? Hát azért rá próbáltam. Tényleg Jackel volt. Bekapcsolta a kamerát de azzal a lendülettel ki is nyomtam mert csak annyit lehetett látni amint épp úgy csókolóznak mint két hal. Inkább felmentem Facebookra és beszéltem kicsit Adammel, aztán Jack írt rám és kért bocsánatot az előbbiért, de amikor mélyebb levelezésbe kezdtünk volna éreztem, hogy még mindig elfoglalt. Nem töltöttem többet 6, ismétlem 6 óránál többet fent (mentségemre legyen, hogy megnéztem egy filmet), ki kapcsoltam a gépem, üvöltő zene mellett letusoltam, fogat mostam és elmentem aludni.
Xx. Dóri
*Egy hónap múlva*
Reggel amikor felébredtem, vagyis nem is felébredtem, inkább felriadtam az ébresztő hangjára, fáradtan másztam ki az ágyból. Hát még mindig erősen a késői felkeléshez vagyok szokva. Igazából most, hogy Október van, egyre inkább izgulok a Párizsi utazás miatt. Lorival nap mint nap beszélünk róla, hogy mit akarunk megnézni, mit akarunk mindenképpen megvenni és hogy fogjuk a párizsi monseurokat elcsábítani. Ma van 6.-a és 27.-én indulás. Már csak 20 nap és közel 30 órát fogunk buszozni. Én igazából már jártam a "Szerelem városában", de Lori, aki mindig is oda vágyott, most megy először, ezért olyan szinten izgul, hogy ha belekezd a monológjába le sem lehet lőni. Eddig azon izgult a leginkább, hogy vajon Jackkel a kapcsolata ki fog-e tartani 14 napig, azaz két hétig, de amikor két napja közölte vele, hogy ő is velünk tart Párizsba Lori konkrétan megőrült az örömtől. Mondjuk érthető módon. Ez valahogy engem felidegesített kissé, hiszen úgy terveztük az egész kirándulást, hogy együtt töltjük majd időnket de valószínű eléggé el leszek hanyagolva... Nem érdekes jól el leszek. Hiszen ez Párizs! Egyébként Travissel azóta sem beszéltünk egy szót sem, és amikor suliba látom is mindig más szőke bombázó lóg rajta. Legutóbbi beszélgetésünkkor Jack azt mondta, valószínű Travisék költöznek, de ezek szerinte még sem. Ami biztat az az, hogy Párizsba nem jön. Egyébként Adammel az ominózus találkozásunk óta semmit sem beszéltünk. Be jelölt ugyan facebookon és belikeolta a képeimet, de ezen kívül semmit sem kommunikáltunk. Pedig egy hónap azért nem kevés idő. Vissza térve a mai napra. Már hét óra volt így elindultam lefele a lépcsőn. Mikor az aljára értem majdnem legurultam (igen, kb. két lépcsőfokról), de szerencsésen túl éltem és leértem a konyhába, ahol anyu várt.
-Éhes vagy?- kérdezte.
-Neked is jó reggelt.- köszöntem -Igen egyébként.
-Akkor össze dobok valamit!
És két perc múlva ott hevert előttem egy elégetett pirítós (anyunak nem erőssége a főzés), csak úgy magába, és egy pohár narancslé. Megettem, de olyan kemény volt hogy majdnem szétvágta a nyelőcsövemet. Semmi gond hozzá szoktam ezekhez a finom ételekhez. Anya egyébként van hogy már hajnali négykor elmegy itthonról, mert a sok ketyós öreg néni és bácsi már hajnalok hajnalán hívogatja a telefon központot a semmi kis problémáikkal. Ugyanakkor indultunk anyával ezért megkérdezte, hogy eldobjon-e kocsival a sulihoz.
-Nem kell, köszönöm. Gyalogolok Lorival.- vettem fel a viseltes (eredetileg) fekete Conversem és léptem ki az ajtón.
Lori a kapunak támaszkodva állt és úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Mellesleg a házaink szerencsés elhelyezésben vannak, mert konkrétan egy utcára lakunk egymástól. Mint már említettem Jack sem lakik túl messze, ezért nekik is viszonylag könnyű az egymáshoz való utazás. Viszont amit még meg tudtam, az az, hogy Adam Lorival egy utcába lakik. Minderre úgy derült fény, hogy egyik nap haza ballagtam és meg jelent mögöttem Adam. Aztán másnap is. Aztán minden nap. Kicsit megijesztett, azt hittem követ, de egyik nap megvártam hogy tovább menjen és mint kezdő James Bond követtem a házukig. Visszatérve Lorihoz, még mindig ott állt szótlanul és csak akkor vett észre amikor idióta módjára kezdtem előtte ugrálni.
-Jólvan látlak, csak gyerünk már...- szidott le.
-Nem megyünk sehova. Mi bajod van?- kérdeztem nyomatékosan.
-Semmi, csak kicsit össze kaptunk Jackkel.
-Megint? Nyugi, nem lesz semmi, mindig veszekedtek, aztán újra kibékültök. Nem lesz semmi..- nyugtattam.
-Remélem. Na induljunk mert elkésünk.- lökte el magát a kaputól.
Az út további része csendben telt de ez kicsit sem zavart. Igazából még jó is volt egy kis fecsegés mentes idő. A suliba késve érkeztünk, így konkrétan beestünk a kémia terembe. Első óra matek. Hmm. Kedves dolog ez az órarend. Adam a mellettem lévő padban ült és rágózott. Az idő borzalmasan lassan telt és nagyon fáradt voltam ezért le tettem a fejem a padra. Nem aludtam, csak szimplán jó volt egy kicsit pihenni. Körülbelül tíz perce feküdhettem így mikor valaki megdobott. Felnéztem és a fejem mellett egy kis összegyűrt papírgalacsin hevert. Körbe néztem de senki sem nézett rám úgy hogy "hé, én voltam, válaszolj már lécci!". Szét nyitottam és el olvastam.
"-Bocs az elcsépelt módszerért de nem tudom a telefonszámod. Adam."
Vissza írtam.
"-Nem is fogom megadni. De tulajdonképpen miért írtál? Alice."- vissza dobtam.
"-Csak nem igazán értem mi is a bajod velem. Az első nap olyan kedves voltál velem, most meg már egy hónapja nem is beszéltünk. Ad."
"-Azt hittem nem kedvelsz. Arra vártam hátha majd te odajössz. Les."- vissza dobtam, ő pedig széthajtotta, de közben ránk csengettek.
Össze pakoltam a cuccom és a padom mellet árva megvártam amíg Ad is elkészül. Ahogy végzett a pakolással, együtt indultunk el kifele a teremből, természetesen a suli mögé, hogy tudjon cigizni. Rágyújtott és engem is megkínált. Nem kértem, viszont mellé ültem a földre. Le nézett és ő is lecsúszott mellém.
-Szóval akkor nem haragszol?- kérdezte.
-Nincs okom. Csak tudod úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam, te nem akartál velem beszélni.
-De. Nagyon is akartam. Csak tudod jóba lettem egy pár sráccal és nem igazán tudtam oda menni.
-Jó, semmi baj, hagyjuk. Barátok?
-Barátok.- ölelt meg.
Péntek lévén "csak" 6 óránk volt, így viszonylag gyorsan végeztünk. A második óránk nyelvtan volt, ott nem történt semmi különös, aztán kémia, ott írtunk de simán kipuskáztam, aztán tesi, ott rohangásztunk egész órán, aztán töri, ott aludtam szokás szerint és végül a horror tárgyam. Ének. Sosem értettem, hogy miért kell pénteken utolsó órában megkínozni engem, bár a többiek értékelték az utolsó óra, könnyű óra dolgot, de én ilyenkor mindig rettegtem. A hangom körülbelül mint egy rekedt kecskéé, és olyan szintem utált a tanár, hogy a lehetetlen. Amikor kilencedikes voltam véletlen le öntöttem egy pohár automatás kávéval és azóta annyiszor tettem vele olyan dolgokat amiket szerintem félre értett, hogy ősellenségekké váltunk. Például egyszer véletlen szembe dobtam egy radírral. Nem csípem egyik tanáromat sem különösebben, de egyikőjüket sem "bántanám" szándékosan. Még Mr. Hewittet sem. Ahogy meghallom ezt a nevet mindig ki ráz a hideg. Amióta az iskola elkezdődött nem volt köztünk semmi konfliktus. Eddig. A mai óra lidércnyomás volt. Most, hogy Addal újra beszélünk minden órát végig leveleztünk és ez most így történt. Illetve csak ő dobált engem két percenként, merthogy nem mertem neki válaszolni. Aztán mikor megelégeltem hogy dobál, ki vártam a megfelelő pillanatot és vissza írtam. Természetesen pont abban a pillanatban nézett rám a tanár amikor dobtam a galacsint.
-Mit csinálsz már megint Alice?- förmedt rám.
-Semmit tanár úr, elnézést.- néztem óriási, könyörgő bociszemekkel.
-Gyere ki ide mellém, kisasszony.
És igen. Egész órán kint álltam a tanári asztal mellett. Adam pedig végig röhögött. Kösz.Aztán el telt a keserves 45 perc és haza indultunk. Út közben ecseteltem Adnek a tanárral való jó viszonyom okát és ismét kegyetlenül kiröhögött. Haza estem és össze dobtam magamnak egy szendvicset, mert ugye anya nem volt itthon. Felmentem a szobába és be kapcsoltam a gépem. Skypeolni akartam Lorival, de csak annyi volt a Skype felhasználójánál írva, hogy "épp Jackel vagyok. <33 Xx.". Kibékültek volna? Hát azért rá próbáltam. Tényleg Jackel volt. Bekapcsolta a kamerát de azzal a lendülettel ki is nyomtam mert csak annyit lehetett látni amint épp úgy csókolóznak mint két hal. Inkább felmentem Facebookra és beszéltem kicsit Adammel, aztán Jack írt rám és kért bocsánatot az előbbiért, de amikor mélyebb levelezésbe kezdtünk volna éreztem, hogy még mindig elfoglalt. Nem töltöttem többet 6, ismétlem 6 óránál többet fent (mentségemre legyen, hogy megnéztem egy filmet), ki kapcsoltam a gépem, üvöltő zene mellett letusoltam, fogat mostam és elmentem aludni.
Xx. Dóri
2013. aug. 26.
6. rész: Iskola
Sziasztok! Bocsi, hogy sokáig nem volt rész, de nem igazán volt ihletem és időm se. Remélem ez a rész tetszeni fog és remélem lesz egy pár komment is. Jó olvasást!
Felébredtem. Körbe néztem, és csalódottságomra rájöttem, megint csak egy furcsa álom. Továbbra is ott ültem a teraszon, a cigim a hamutálba, a kávé az asztalon. Mostanában elég fura dolgokat álmodok és sokszor szerepelnek benne érdekes történések. Mondjuk örülök is, hogy nem történt meg ez az egész igazából. Nem szeretem azokat a fiúkat akik két nap után szerelmet vallanak. Kicsit rendeztem a gondolataimat és felálltam az asztaltól. A csikket elnyomtam és lehúztam az utolsó kihűlt kortyot a kávémból. Vissza csoszogtam a szobámba és az órámra néztem. Hmm.. csak egy órát aludtam. Hétfő van. Még mindig. Az utolsó hétfő idén, hogy nem úgy kelnek fel a fiatalok hogy "ahj, már megint HATEfő van..". Igen, egy hét múlva iskola.. És itt jön a kérdés. Mit csináltam egész nyáron? Semmit. És ma sem tudok. Legalábbis eddig semmi olyasmi nem jutott volna eszembe amitől a mai napom izgibb lehetne mint az eddigiek. Valamit újítanom kéne a külsőmön. Ez már olyan megszokott. Megint a tükör elé álltam és végig néztem magamon. Megvan. A hajam. Valamit kezdenem kellene vele. Olyan semmilyen most. Sötétbarna és hosszú. Pont olyan egyhangú mint én. Két perc múlva a telefon a kezemben volt és tárcsáztam a fodrászom számát.
-Szia Alice.- vette fel - Miben segíthetek?
-Szia Mare! El tudnék ma menni hozzád? Fel kéne kicsit frissíteni a hajam.
-Fél óra múlva a szalonban!- mondta és ezzel ki is nyomta a telefont.
Igazából azon gondolkoztam be vállalok valami merészet de nem volt hozzá bátorságom. Az efféle dolgokat Mare-re bíztam, neki jobb ízlése van ahhoz, hogy kinek mi áll jól. Már jó fél órája ültem a székben és gondolkoztam. Arra jutottam, hogy a Travissel való történtek után (és itt nem az álombéli történésekre gondolok) éppen bőgnöm kéne. De nem teszem.. Nem érzek semmit. Elvileg a lányok akkor változtatnak a hajukon ha tovább akarnak lépni. Mondjuk én sosem voltam átlagos (kivéve a külsőm), de létezik az hogy nem volt min tovább lépnem? Hmm. Talán nem is tetszett Travis, csak egy fajta sóvárgás lett volna bennem?
-Kész vagy!- lökött ki gondolatmenetemből Mare.
A tükörbe néztem és elámultam. Egyenes, a hullámos helyett, fekete (!!), a végében szinte fehér tincsekkel, a sötétbarna helyett. Egyszerűen elképzelhetetlenül tetszett. Mindig is vágytam valami ilyesmire. Fizettem és elindultam hazafelé.
*Otthon*
Amikor be léptem anyával találtam magam szembe.
-Úr isten!- kiáltott fel és mint egy idióta kezdte tapogatni a hajamat.
-Szia anya!- köszöntöttem.
-Csodaszép vagy!- ujjongott.
-Köszönöm, aranyos vagy! De most fel megyek ha nem baj.- pusziltam meg.
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopot. El indítottam valami táncos filmet, de őszintén szólva olyan unalmas volt, hogy fél óra után bealudtam.
*Egy hét múlva*
Az előző egy hét fura volt. Izgultam a suli kezdés és az új osztálytárs miatt is. Tegnap este például alig bírtam elaludni. Persze reggel riadtan keltem fel, és csaptam akkorát a Blackberrymre, hogy legalább három métert repült. Mint már említettem HATEfő. Igen ez egy szleng, amit mostanában én is előszeretettel használok. Felvettem a földről a nem mellesleg még mindig csörgő telefonomat és végre kinyomtam. 6.30. Atya ég, átlagosan 14 óra körül szoktam felkelni. Hát ezt még meg kell szokni. Elvileg idén az osztályba érkezik egy új fiú. Vagy olyan elcsépelt lesz a találkozásunk mint a filmekben, hogy ő maga a tökéletesség és egyből belém szeret, vagy csúnya lesz. Amilyen szerencsés vagyok csúnya lesz. Felkeltem és abban a másodpercben vissza is ültem az ágyam szélére. Tulajdonképpen nem tudom milyen ruhában kéne mennem. Hiszen ez azért mégis csak egy évnyitó féleség. Mondjuk azt már tavaly kijelentették, hogy nem kell fekete-fehérbe öltözni, mégis valami csinos cuccot kéne felvenni. Beálltam a szekrény elé. Világoskék, farmer rövidnadrág, fekete nejlon harisnya, fehér, gomb nélküli, hosszú ujjú ing, és magamhoz hűen fekete bakancs. Jó lesz ez. Lekocogtam a konyhába ahol anya várt egy tál furcsa színű és állagú "reggelivel". Valami zabkása féleség lehetett, őszintén szólva undorító volt így gyorsan lehúztam a narancslevet és kijelentettem:
-Köszi, nem vagyok éhes.
-Izgulsz a mai nap miatt? Vártad már? Találkozol Lorival indulás előtt?- árasztott el kérdésekkel.
-Hohohó, anya. Te jobban izgulsz mint én, látom. Nincs kedved helyettem menni a suliba?
-Ezt eltaláltad! Na nyomás kisasszony, elkésel!- indított útnak egy puszi kíséretében. Reménykedésem be teljesült és Lori állt a kapunkban.
-Szia osztálytárs!- "ugrott" a nyakamba.
-Hééé! Elesünk!- kapaszkodtam a kapuba.
Ő is csinos volt, fehér csipkés felsőjébe, citromsárga leggingsébe és fekete topánkájába. Egyébként Jackel továbbra is együtt vannak, de annyit veszekednek mintha 50 éve házasok lennének. Travis továbbra sem keresett, ahogyan én sem őt. Végképp azt érzem, hogy nincs szükségünk egymásra. Időközben megérkeztünk a suliba ahova diákok sokasága özönlött be. Egy pár osztálytársamat véltem felfedezni, de még így is elveszettnek éreztem magam annyi új diák volt a közelben. Nagy nehezen beértünk és a termünkhöz mentünk. Beléptünk és mivel a miénk a kémia terem az orromat kénszag csapta meg. Bevetettük magunkat a megszokott padunkba és beszélgetni kezdtünk. Már majdhogynem furcsának tűnt, hogy nincs bent a tanár mikor Mrs. Collins becsörtetett a terembe.
-Elnézést a késésért, az új diáknak kellett segítenem elintézni pár papírt.- lihegte. -Ő az új osztálytársatok, köszöntsétek és fogadjátok szeretettel! Ő itt Adam.- mutatott az ajtó felé.
És tipikusan az történt mint a filmekben. Mindenki beszélt és amikor Adam belépett abban a másodpercben csendesedett el mindenki egyszerre. Kivéve én természetesen. Amikor észre vettem magam én is az ajtó felé fordultam. Ott állt Adam. Nem volt igazán kiemelkedő jelenség, szerintem. Magas volt és helyes, ez tény és való, de nem volt különleges. A haja kicsit hosszabb volt és kicsit a szemébe lógott. Mivel én voltam az utolsó aki elhallgatott, így felém nézett elég furcsán. Felhúztam a szemöldököm és "mivan, mikéne?" stílusban néztem rá.
-Szóval, Adam és a családja most költözött ide. Ő egy évvel idősebb az osztálynál, de sajnos csak így tudtuk átvenni az előző iskolájából. Nyugodtan foglalj helyet!- nézett biztatóan az egyébként magabiztosnak tűnő fiúra, aki felemelte táskáját és levágta magát az egyetlen szabad padba. Mellém természetesen. Meg volt az általános "eligazítás", meg kaptuk az órarendet és a többi hülyeséget. Az új srác egész nap egyedül volt és zenét hallgatott. Mivel mellettem ült, meg tudtam nézni hogy mit hallgat és hát elég jó számok voltak. Egyik szünetben elmentem Lorival Jackhez aki az épület mögött cigizett. Amíg ők falták egymást én felesleges harmadik révén gondoltam megismerkedek Adammal aki nem messze tőlünk szintén éppen rágyújtott. Az iskola összes nő nemű lénye úgy nézett rá mint valami istenre. Pedig annyira nem is volt helyes.. Mellé értem és mielőtt megszólíthattam volna egy kecses mozdulattal fel buktam a saját lábamba és konkrétan orra estem. De úgy rendesen mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva. Át gördültem a lábamon és a fal mellé ültem. Adam le nézett rám és kuncogva mondta:
-Ez egy nap alatt eddig két leégés előttem. Gratulálok. Adjak egy cigit?- nevetett.
-Nem élek ilyenekkel.
-Akkor meggyújtom neked.- és tényleg meggyújtott egy szál Marlborot.
-Kösz.- fogadtam el végül és szívtam bele egy óriásit.- Amúgy bemutatkozni jöttem. Alice vagyok.
-Én meg Adam. De ezt már tudod szerintem. Viszont ki szakadt a harisnyád. Bár nekem így jobban be jön- nézett le rám, merthogy még mindig a földön ültem.
-Hát. Kösz.Vagy mi.- álltam fel és indultam vissza a terembe.
-Hová mész?- nézett csodálkozva.
-Becsöngettek, okos fiú.- dobtam el a cigit.
A nap további részében csendben ültünk egymás mellett. Úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam jóban lenni, majd ha akar valamit hozzám szól. Az iskolaévben minden hétfőn egyedül ballagok haza, mert a kis álompár Lori és Jack a hét első napján mindig együtt csinálnak valamit suli után. Ma fagyiznak elvileg, nem mintha ez akkora program lenne. Lényeg a lényeg, elindultam hazafele. Mivel ilyenkor anya még nincs otthon (telefonközpontban dolgozik, fárasztó meló) senki sem csinál nekem ebédet. Belvárosi iskolába járok úgyhogy hazafele menet útba ejtettem egy Mekit és kértem egy McChicken menüt elvitelre. Fizettem és ahogy a pénztárnál megfordultam neki mentem valakinek. Adamnek természetesen.
-Szia ügyetlen lány! Harmadik leégés egy nap alatt! Szép!- nevetett
-Sietek bunkó.- nevettem rá és kilejtettem a gyorsétteremből.
Az ablakon keresztül vissza néztem rá és még mindig mosolygott. Haza értem és leg nagyobb meglepődésemre anya várt otthon.
-Te a Mekiben eszel?- nézett rám csodálkozva.
-Oh, hát nem számítottam rád. Tulajdonképpen mit is keresel te itthon?
-A főnök előbb elengedett mert holnap megy nyaralni. Tudod utószezon, olcsóbb volt a jegye.
-Értem. Akkor én felmentem.- indultam el, de anya akkora hévvel rántott vissza mintha valami bűnt követtem volna el.
-MI? Felmennél amikor itthon vagyok? És még a főztömből sem ettél? Mi történt? Valaki bántott a suliban? Vagy... na milyen az új fiú?- nézett rám akkora szemmel mint egy boci.
-Anya könyörgöm... Kevés választ el az éhhaláltól. Had menjek.- vettem könyörgőre a figurát.
-Jól van menjél, de majd mesélj el mindent kérlek!- engedett el.
Felmentem és bele vetettem magam az internet és a hizlaló kaja világába. Volt egy pár értesítésem, de semmi különös. Megettem a kaját és zenét hallgattam. Aztán beszéltem Lorival is, elvileg jó volt a fagyizás. Gyorsan el telt az idő és máris 9 óra volt. Durván kifárasztott ez a nap, úgyhogy le tusoltam és már fél tízkor aludtam. Végre jól és álom mentesen.
Xx. Dóri
Felébredtem. Körbe néztem, és csalódottságomra rájöttem, megint csak egy furcsa álom. Továbbra is ott ültem a teraszon, a cigim a hamutálba, a kávé az asztalon. Mostanában elég fura dolgokat álmodok és sokszor szerepelnek benne érdekes történések. Mondjuk örülök is, hogy nem történt meg ez az egész igazából. Nem szeretem azokat a fiúkat akik két nap után szerelmet vallanak. Kicsit rendeztem a gondolataimat és felálltam az asztaltól. A csikket elnyomtam és lehúztam az utolsó kihűlt kortyot a kávémból. Vissza csoszogtam a szobámba és az órámra néztem. Hmm.. csak egy órát aludtam. Hétfő van. Még mindig. Az utolsó hétfő idén, hogy nem úgy kelnek fel a fiatalok hogy "ahj, már megint HATEfő van..". Igen, egy hét múlva iskola.. És itt jön a kérdés. Mit csináltam egész nyáron? Semmit. És ma sem tudok. Legalábbis eddig semmi olyasmi nem jutott volna eszembe amitől a mai napom izgibb lehetne mint az eddigiek. Valamit újítanom kéne a külsőmön. Ez már olyan megszokott. Megint a tükör elé álltam és végig néztem magamon. Megvan. A hajam. Valamit kezdenem kellene vele. Olyan semmilyen most. Sötétbarna és hosszú. Pont olyan egyhangú mint én. Két perc múlva a telefon a kezemben volt és tárcsáztam a fodrászom számát.
-Szia Alice.- vette fel - Miben segíthetek?
-Szia Mare! El tudnék ma menni hozzád? Fel kéne kicsit frissíteni a hajam.
-Fél óra múlva a szalonban!- mondta és ezzel ki is nyomta a telefont.
Igazából azon gondolkoztam be vállalok valami merészet de nem volt hozzá bátorságom. Az efféle dolgokat Mare-re bíztam, neki jobb ízlése van ahhoz, hogy kinek mi áll jól. Már jó fél órája ültem a székben és gondolkoztam. Arra jutottam, hogy a Travissel való történtek után (és itt nem az álombéli történésekre gondolok) éppen bőgnöm kéne. De nem teszem.. Nem érzek semmit. Elvileg a lányok akkor változtatnak a hajukon ha tovább akarnak lépni. Mondjuk én sosem voltam átlagos (kivéve a külsőm), de létezik az hogy nem volt min tovább lépnem? Hmm. Talán nem is tetszett Travis, csak egy fajta sóvárgás lett volna bennem?
-Kész vagy!- lökött ki gondolatmenetemből Mare.
A tükörbe néztem és elámultam. Egyenes, a hullámos helyett, fekete (!!), a végében szinte fehér tincsekkel, a sötétbarna helyett. Egyszerűen elképzelhetetlenül tetszett. Mindig is vágytam valami ilyesmire. Fizettem és elindultam hazafelé.
*Otthon*
Amikor be léptem anyával találtam magam szembe.
-Úr isten!- kiáltott fel és mint egy idióta kezdte tapogatni a hajamat.
-Szia anya!- köszöntöttem.
-Csodaszép vagy!- ujjongott.
-Köszönöm, aranyos vagy! De most fel megyek ha nem baj.- pusziltam meg.
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopot. El indítottam valami táncos filmet, de őszintén szólva olyan unalmas volt, hogy fél óra után bealudtam.
*Egy hét múlva*
Az előző egy hét fura volt. Izgultam a suli kezdés és az új osztálytárs miatt is. Tegnap este például alig bírtam elaludni. Persze reggel riadtan keltem fel, és csaptam akkorát a Blackberrymre, hogy legalább három métert repült. Mint már említettem HATEfő. Igen ez egy szleng, amit mostanában én is előszeretettel használok. Felvettem a földről a nem mellesleg még mindig csörgő telefonomat és végre kinyomtam. 6.30. Atya ég, átlagosan 14 óra körül szoktam felkelni. Hát ezt még meg kell szokni. Elvileg idén az osztályba érkezik egy új fiú. Vagy olyan elcsépelt lesz a találkozásunk mint a filmekben, hogy ő maga a tökéletesség és egyből belém szeret, vagy csúnya lesz. Amilyen szerencsés vagyok csúnya lesz. Felkeltem és abban a másodpercben vissza is ültem az ágyam szélére. Tulajdonképpen nem tudom milyen ruhában kéne mennem. Hiszen ez azért mégis csak egy évnyitó féleség. Mondjuk azt már tavaly kijelentették, hogy nem kell fekete-fehérbe öltözni, mégis valami csinos cuccot kéne felvenni. Beálltam a szekrény elé. Világoskék, farmer rövidnadrág, fekete nejlon harisnya, fehér, gomb nélküli, hosszú ujjú ing, és magamhoz hűen fekete bakancs. Jó lesz ez. Lekocogtam a konyhába ahol anya várt egy tál furcsa színű és állagú "reggelivel". Valami zabkása féleség lehetett, őszintén szólva undorító volt így gyorsan lehúztam a narancslevet és kijelentettem:
-Köszi, nem vagyok éhes.
-Izgulsz a mai nap miatt? Vártad már? Találkozol Lorival indulás előtt?- árasztott el kérdésekkel.
-Hohohó, anya. Te jobban izgulsz mint én, látom. Nincs kedved helyettem menni a suliba?
-Ezt eltaláltad! Na nyomás kisasszony, elkésel!- indított útnak egy puszi kíséretében. Reménykedésem be teljesült és Lori állt a kapunkban.
-Szia osztálytárs!- "ugrott" a nyakamba.
-Hééé! Elesünk!- kapaszkodtam a kapuba.
Ő is csinos volt, fehér csipkés felsőjébe, citromsárga leggingsébe és fekete topánkájába. Egyébként Jackel továbbra is együtt vannak, de annyit veszekednek mintha 50 éve házasok lennének. Travis továbbra sem keresett, ahogyan én sem őt. Végképp azt érzem, hogy nincs szükségünk egymásra. Időközben megérkeztünk a suliba ahova diákok sokasága özönlött be. Egy pár osztálytársamat véltem felfedezni, de még így is elveszettnek éreztem magam annyi új diák volt a közelben. Nagy nehezen beértünk és a termünkhöz mentünk. Beléptünk és mivel a miénk a kémia terem az orromat kénszag csapta meg. Bevetettük magunkat a megszokott padunkba és beszélgetni kezdtünk. Már majdhogynem furcsának tűnt, hogy nincs bent a tanár mikor Mrs. Collins becsörtetett a terembe.
-Elnézést a késésért, az új diáknak kellett segítenem elintézni pár papírt.- lihegte. -Ő az új osztálytársatok, köszöntsétek és fogadjátok szeretettel! Ő itt Adam.- mutatott az ajtó felé.
És tipikusan az történt mint a filmekben. Mindenki beszélt és amikor Adam belépett abban a másodpercben csendesedett el mindenki egyszerre. Kivéve én természetesen. Amikor észre vettem magam én is az ajtó felé fordultam. Ott állt Adam. Nem volt igazán kiemelkedő jelenség, szerintem. Magas volt és helyes, ez tény és való, de nem volt különleges. A haja kicsit hosszabb volt és kicsit a szemébe lógott. Mivel én voltam az utolsó aki elhallgatott, így felém nézett elég furcsán. Felhúztam a szemöldököm és "mivan, mikéne?" stílusban néztem rá.
-Szóval, Adam és a családja most költözött ide. Ő egy évvel idősebb az osztálynál, de sajnos csak így tudtuk átvenni az előző iskolájából. Nyugodtan foglalj helyet!- nézett biztatóan az egyébként magabiztosnak tűnő fiúra, aki felemelte táskáját és levágta magát az egyetlen szabad padba. Mellém természetesen. Meg volt az általános "eligazítás", meg kaptuk az órarendet és a többi hülyeséget. Az új srác egész nap egyedül volt és zenét hallgatott. Mivel mellettem ült, meg tudtam nézni hogy mit hallgat és hát elég jó számok voltak. Egyik szünetben elmentem Lorival Jackhez aki az épület mögött cigizett. Amíg ők falták egymást én felesleges harmadik révén gondoltam megismerkedek Adammal aki nem messze tőlünk szintén éppen rágyújtott. Az iskola összes nő nemű lénye úgy nézett rá mint valami istenre. Pedig annyira nem is volt helyes.. Mellé értem és mielőtt megszólíthattam volna egy kecses mozdulattal fel buktam a saját lábamba és konkrétan orra estem. De úgy rendesen mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva. Át gördültem a lábamon és a fal mellé ültem. Adam le nézett rám és kuncogva mondta:
-Ez egy nap alatt eddig két leégés előttem. Gratulálok. Adjak egy cigit?- nevetett.
-Nem élek ilyenekkel.
-Akkor meggyújtom neked.- és tényleg meggyújtott egy szál Marlborot.
-Kösz.- fogadtam el végül és szívtam bele egy óriásit.- Amúgy bemutatkozni jöttem. Alice vagyok.
-Én meg Adam. De ezt már tudod szerintem. Viszont ki szakadt a harisnyád. Bár nekem így jobban be jön- nézett le rám, merthogy még mindig a földön ültem.
-Hát. Kösz.Vagy mi.- álltam fel és indultam vissza a terembe.
-Hová mész?- nézett csodálkozva.
-Becsöngettek, okos fiú.- dobtam el a cigit.
A nap további részében csendben ültünk egymás mellett. Úgy voltam vele, hogy én megpróbáltam jóban lenni, majd ha akar valamit hozzám szól. Az iskolaévben minden hétfőn egyedül ballagok haza, mert a kis álompár Lori és Jack a hét első napján mindig együtt csinálnak valamit suli után. Ma fagyiznak elvileg, nem mintha ez akkora program lenne. Lényeg a lényeg, elindultam hazafele. Mivel ilyenkor anya még nincs otthon (telefonközpontban dolgozik, fárasztó meló) senki sem csinál nekem ebédet. Belvárosi iskolába járok úgyhogy hazafele menet útba ejtettem egy Mekit és kértem egy McChicken menüt elvitelre. Fizettem és ahogy a pénztárnál megfordultam neki mentem valakinek. Adamnek természetesen.
-Szia ügyetlen lány! Harmadik leégés egy nap alatt! Szép!- nevetett
-Sietek bunkó.- nevettem rá és kilejtettem a gyorsétteremből.
Az ablakon keresztül vissza néztem rá és még mindig mosolygott. Haza értem és leg nagyobb meglepődésemre anya várt otthon.
-Te a Mekiben eszel?- nézett rám csodálkozva.
-Oh, hát nem számítottam rád. Tulajdonképpen mit is keresel te itthon?
-A főnök előbb elengedett mert holnap megy nyaralni. Tudod utószezon, olcsóbb volt a jegye.
-Értem. Akkor én felmentem.- indultam el, de anya akkora hévvel rántott vissza mintha valami bűnt követtem volna el.
-MI? Felmennél amikor itthon vagyok? És még a főztömből sem ettél? Mi történt? Valaki bántott a suliban? Vagy... na milyen az új fiú?- nézett rám akkora szemmel mint egy boci.
-Anya könyörgöm... Kevés választ el az éhhaláltól. Had menjek.- vettem könyörgőre a figurát.
-Jól van menjél, de majd mesélj el mindent kérlek!- engedett el.
Felmentem és bele vetettem magam az internet és a hizlaló kaja világába. Volt egy pár értesítésem, de semmi különös. Megettem a kaját és zenét hallgattam. Aztán beszéltem Lorival is, elvileg jó volt a fagyizás. Gyorsan el telt az idő és máris 9 óra volt. Durván kifárasztott ez a nap, úgyhogy le tusoltam és már fél tízkor aludtam. Végre jól és álom mentesen.
Xx. Dóri
2013. jún. 30.
5.rész: Szeretlek!
Itt az 5. rész! Kicsit hoszabra sikerült mint terveztem, de gondolom ez nem nagy baj. várom a kommenteket! Jó olvasást!
Hétfő reggel volt. Bár ez a nyári szünet miatt nem igazán tudott érdekelni. A telefonomra néztem ami 06.30-at mutatott. Nem hiszem el, csak én lehetek az aki a nyári szünetét azzal cseszi el, hogy egy fiú után ácsingózik és nem hogy délig aludna, már fél hétkor fent van. Jól indul a reggel. Kikászálódtam az ágyból és a tükörhöz csoszogtam. Hát nem kellett volna. Konkrétan meg ijedtem a saját tükörképemtől. Jesszus. Pufira dagadt, vörös arc, véraláfutásos (!!!), karikás szemek. A szemem körül a tegnapi smink szétkenődve és ez a nem túl szép látvány a dagadt arcommal és eres szemeimmel olyan benyomást keltett mintha egy elrontott bokszoló lennék. Irány a fürdő szoba. Levetkőztem és csak közben vettem észre, hogy a tegnapi ruha van rajtam. Miután bejöttem csak bedőltem volna az ágyba? Lehet. Beléptem a tusoló fülkébe és egy óriási adagot nyomtam a kezembe a kedvenc tusfürdőmből. Közben persze ordított a zene az iPod-omból én pedig a tus alatt állva sikítottam a Snow Patrol- Chasing cars című zenéjét. Sosem szerettem igazán a nyálas fiú bandákat és hasonlókat. Inkább meghallgattam egy régi zenét és sírtam rá üvöltve, mint hogy valami túl rajongott, nyálas zenére bólogassak. Imádtam a rapp-et is nem mellékesen. Nem vagyok átlagos lány az biztos. Vissza térve a fürdésre. Kiszálltam a tus alól, felvettem a szennyes kosárra lerakott szürke macinacim és egy egyszerű, fehér Ramones-es pólót. Kikapcsoltam a zenét és kiballagtam a szobámba a sminkeimhez. Anyáék nem voltak otthon úgyhogy kicsit több sminket tettem fel még így itthonra is. Szempillaspirál és szemhéjtus. Jaj csak túlzásba ne essek. Mikor elkészültem le mentem a nappaliba. Az egész ház túl üresnek hatott. Eddig nem is törődtem a folyamatosan a fejemben motoszkáló gondolatokkal. Persze Trav körül forogtak. Ki más körül? Szerintem én vagyok az az ember aki a földön legtöbbször leírta a Travis szót. Hupsz. Fel akartam hívni. De könyörgöm, hiszen én vagyok a lány és eleve nem én akarok tőle valamit. Vagyis de, de ez kicsit sem fontos. Majd ő hív ha akar valamit. Viszont volt egy ember akivel már rég nem beszéltem és nagyon hiányzott. Lori. Hát persze, az esetlen, üresfejű barátnőm. Imádtam, de mostanában kicsit hanyagoltuk egymást. Felhívtam, felvette.
-Szia Al!-köszöntött.
-Szia Lori. Csak azt akartam kérdezni nincs- e kedved tartani egy lányos napot? Sírni, pop corn-t enni és filmezni?-nevettem.
-Ne haragudj, de programom van. Öhm Jack-el megyek fürdőbe.-mondta megszeppenve.
Még mindig szégyell előttem beszélni a Jack-el való kapcsolatáról. Pedig én őszintén bírom a fiút.
-Ja persze semmi baj! Majd legközelebb! Jó szórakozást!-és letettem.
Hihetetlenül örültem a kapcsolatuknak, de egyszerűen el voltam keseredve. Nem igazán volt más olyan barátnőm, aki tudott volna az egész Travis ügyről. Vagyis várjunk. Lori sem tudott róla. Oh szuper, nem cáfoltam meg önmagam. Csináltam egy tejes, cukros, kávénak nem nevezhető löttyöt és mind igazi vénlány, kiültem a teraszra és egy szál cigi mellett elszürcsöltem. Nem, egyébként szinte sohasem cigizek, egyszerűen undorítónak tartom. De amikor úgy érzem, ki borult a bili, előveszem az éjjeli szekrényemből a kis női doboz cigimet és lassan elfüstölök egy szálat. Ezt a szüleim is pontosan tudják, de sosem szidtak meg érte. Még jó. Ott ültem a reggeli napsütésben és szürcsöltem a kávém. Valaki csöngetett. Mindig is féltem, hogy a kaszás áll az ajtóban, ezért általában kinéztem az ablakon ajtó nyitás előtt. Eddig sosem a halálom várt rám. Szerencse. Letettem a bögrémet és az ajtóhoz indultam. A cigim még ott volt a kezemben, de nem izgatott. Nagyon ki voltam. Nem is mentem oda az ablakhoz, egyből az ajtó felé vettem az irányt. Hú, de bátor vagyok. Ki nyitottam az ajtót. Meglepődtem. 185cm, pilóta szemüveg, laza fehér pulcsi, farmer. Szerintem ki lehet találni ki állt ott.
-Szia.-köszöntöttem Travis-t.
-Szia!-szorított magához-Te mióta cigizel drága? Árt a tüdődnek!
-Öhm nem szoktam.
-Azt látom.-lépett be.
Elegánsan levetette magát a kanapéra, mintha minden eddigi percét itt töltötte volna. Lehet, hogy itt töltötte? Úristen, tuti betört éjszaka. Na jó, le kéne nyugodnom.
-Nem akarok bunkó lenni, de te mégis mit keresel itt?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Jöttem a barátnőmhöz!-jelentette ki.
-Akkor eltévesztetted a házszámot.
-Dehogy!-úgy nézet rám mintha egy teljesen egy értelmű dologról beszélnénk.
-Én a mai napomat a miattad való szenvedéssel terveztem együtt tölteni.
-Zavarok?
-Nem is tudom. Mindegy. Kérsz valamit?-kérdeztem udvariasan.
-Egy cigit elfogadok!
-Csak női van.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj! Van nálam is.-nevetett furán- Amúgy miért is akarsz te szenvedni?
Nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és leültem mellé. Nem szólt egy szót sem, de úgy öt perc után a vállamat átkarolva magához húzott. Barátaim a lepkék újra ébredezni kezdtek. Fejemet vállára hajtottam és be szívtam az illatát. Így ültünk legalább negyed órát, majd szipogva mellkasába fúrtam az arcom.
-Mi a baj?-kérdezte és bele puszilt a hajamba.
-Semmi.-szipogtam.
-Akkor miért sírsz gyönyörű?-emelte fel a fejem és nézett a szemembe.
-Travis tudod te mióta erre várok? Arra, hogy csak veled legyek. Rám figyelj és én legyek az a lány akiért bármit megtennél? Tudod mióta éreztem, hogy ennek meg kéne történnie mégse történt semmi? Nem hiszed el mennyit sírtam, ordítottam és szenvedtem. Lehet, hogy te nem tudod ezt fel fogni, de nekem amióta megláttalak többet jelentesz bárminél!-bőgtem és lehajtottam a fejem.
Nem mondott semmit csak az ölébe húzott. Szemben ültem vele, lovaglóülésben.
-Les. Amikor megláttalak, nem voltál szimpatikus. Tudtam, hogy sosem kaphatnálak meg. Aztán amikor hozzám szóltál egyből éreztem, hogy te vagy "az". Ha észrevetted soha nem néztem a szemedbe, mert tudtam elvesznék benne és megcsókolnálak. Ostobaságokat mondtam és műveltem veled. Nem értem magam. Hogy tehettem ezt? De tudod mit? Most, hogy itt vagy velem és a magaménak érezhetlek mindent megbántam és tudom nélküled semmi sem működne.
Két tenyere közé fogta az arcom és fel emelte. Felé fordultam. Hozzám hajolt és homlokát az enyémnek támasztotta. Lehunytam szemem és megcsókolt. Sosem csókolóztam még így senkivel sem. Szenvedéllyel teli volt és édes. Mikor el engedett nyakához bújtam és bőre illatát belélegezve a fülébe súgtam.
-Te kellesz nekem.
Nevetve megcsókolt. Újra. És újra. És még jó párszor. Az idilli pillanatunk akkor szakadt meg amikor a telefonom megcsörrent. Anya. Nem hiszem el, hogy mindig rosszkor hív.
-Szia anya.-vettem fel a telefont két csók között.
-Szia kicsim! Csak annyit akarok, hogy ma este nem tudunk apáddal haza menni.-mondta szomorúan.
-Oké.-nem kérdeztem meg miért, nem igazán érdekelt csak az hogy újra Trav karjai közt érezhessem magam.
-Holnap este jövünk haza, kaja a hűtőben és kérj meg valakit, hogy aludjon ott!-mondta idegesen.
-Oké! Szia anya! Szeretlek.-tettem le.
Vissza mentem a kíváncsi tekintetű fiúhoz aki engem figyelt.
-Maradj éjszakára Travis!-mosolyogtam nyakába.
-Ezer örömmel.-csókolt meg.
-Ebéd idő van! Nem akarsz valahova elvinni enni?-kérdeztem.
-Szóval meghívatnád magad?-puszilt meg.
-Meg bizony!
-Na gyere.-kapott fel karjaiba.
Úgy lógtam rajta mint egy kis majom. Karjában vitt fel a szobámba, hogy át öltözhessek. Mikor felértünk óvatosan az ágyra tett.
-Választhatok?-kérdezte a ruháim közt kutatva.
-Ha szeretnél.-ajánlottam fel nagy kegyesen.
Egy fehér pólót, nyomott mintával az elején, egy lila, combközépig érő kardigánt és egy fekete rövidnadrágot dobott oda mellém. A ruhákra néztem és csak annyit vettem észre, hogy fekszem az ágyon, Trav mellettem fekszik és puszilgat. Nagy nehezen ki másztam szorításából és be vonultam a fürdő szobába öltözni. 20 perc múlva mindennel készen voltam. Elindultunk. Persze a motorral. Egy kis tó melletti vendéglőbe vitt.A hely kifejezetten tetszett. Családias volt és meg volt a tipikus hangulata.
-Mond csak Trav! Minden lányt ide hozol első randizni?-kérdeztem nevetve.
-Aha. Ez olyan jól bevált hely.-puszilt meg.-Mit kérsz?-nyújtotta az étlapot.
-Gyümölcsleves, zöldséges csirke és egy palacsinta.-néztem fel rá.
Mindeközben a pincér mellénk ért és elég ráérősen kezdett engem stírölni. Rá néztem. A kis névtábláján a "Peter" név állt. Továbbra is úgy bámult, hogy a szeme majd kiesett. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Szóval Peter.-néztem rá jelentőség teljesen.- Gyümölcsleves, zöldséges csirke, nutellás palacsinta. Ja és még valami. Ha kérhetném ne stírölj, mert ha nem is én, de a barátom tuti beveri a pofád.-mosolyogtam.
Tekintetét elkapta rólam, majd felvette a teljesen nyugodt Trav rendelését is. Ahogy készen volt az irkálással elsietett.
-Ügyes!-dícsért meg Trav.-Jó, hogy nem vártad meg amíg én szólalok fel!-simította meg a karom.
-Igen. Éreztem, hogy nem lenne jó vége.-nevettem rá.
Egyébként az ebéd további része kellemesen telt és nem kaptam több pillantást sem. Ne is. Evés után a városban motoroztunk és sétáltunk. Kézen fogva. Persze csak a sétát. Istenem ez tuti örök emlék marad. Körbe jártuk szinte az egész város központot és kicsit el szaladt velünk az idő. Meg a ló is. Néhány helyen, a padokon ülve olyan hevesen csókolóztunk, hogy a kínai turisták minket fényképeztek a látványosságok helyett. Hupsz.
-Este 9 van!-néztem a fekete Ice Watch-ra majd Trav-re.
-Menjünk haza!-karolta át a derekam. Lehet, hogy ehhez az érzéshez sosem szokok hozzá...
Az ő házába mentünk. Mint kiderült ő is a szüleitől külön él egy bérelt lakásba. Össze dobott pár cuccot egy sport táskába és elindultunk hozzánk. Mikor megérkeztünk ismételten éhesek voltunk, hisz este 10 óra volt. A vacsorát ő készítette. Makaróni és házi készítésű fagyi. Persze, ennél hogy is lehetne tökéletesebb. Még főzni is tud. Felháborító. Éjfélig beszélgettünk a nappaliban ülve (illetve ő ült csak a nappaliban én az ölében melegedtem) majd a karjába kapott és felvitt a szobámba. Amikor felértünk óvatosan letett az ágyra. Ott fekve kényelmesen elfértünk (még szerencse, hogy francia ágyam van) így csókokkal díszítve beszélgettünk még egy keveset. Kicsit később, mindketten letusoltunk, majd én pizsamába (az ő pólója...hmm.), ő pedig boxerbe feküdtünk be az ágyba. Sosem éreztem még ezt. A pillangók a hasamban infarktusban meghaltak, a szívem kiugrani készül én pedig ködös tekintettel nézek a világra. Mi is ez? Ja lehet, hogy ezt hívják az okosok szerelemnek. Egymással szemben feküdtünk, lábunk összegabalyodva. Szemembe nézett és átkarolta derekamat. Bal kezemet mellkasának támasztottam, jobbal pedig nyakát karoltam át. Megcsókolt és hátára feküdt, én pedig a mellkasára tettem le fejemet. Hallottam minden szívverését és lélegzet vételét. Oda hajolt a nyakamhoz és megpuszilta.
-Szeretlek Les.-suttogta a fülembe.
Xx. Dóri
Hétfő reggel volt. Bár ez a nyári szünet miatt nem igazán tudott érdekelni. A telefonomra néztem ami 06.30-at mutatott. Nem hiszem el, csak én lehetek az aki a nyári szünetét azzal cseszi el, hogy egy fiú után ácsingózik és nem hogy délig aludna, már fél hétkor fent van. Jól indul a reggel. Kikászálódtam az ágyból és a tükörhöz csoszogtam. Hát nem kellett volna. Konkrétan meg ijedtem a saját tükörképemtől. Jesszus. Pufira dagadt, vörös arc, véraláfutásos (!!!), karikás szemek. A szemem körül a tegnapi smink szétkenődve és ez a nem túl szép látvány a dagadt arcommal és eres szemeimmel olyan benyomást keltett mintha egy elrontott bokszoló lennék. Irány a fürdő szoba. Levetkőztem és csak közben vettem észre, hogy a tegnapi ruha van rajtam. Miután bejöttem csak bedőltem volna az ágyba? Lehet. Beléptem a tusoló fülkébe és egy óriási adagot nyomtam a kezembe a kedvenc tusfürdőmből. Közben persze ordított a zene az iPod-omból én pedig a tus alatt állva sikítottam a Snow Patrol- Chasing cars című zenéjét. Sosem szerettem igazán a nyálas fiú bandákat és hasonlókat. Inkább meghallgattam egy régi zenét és sírtam rá üvöltve, mint hogy valami túl rajongott, nyálas zenére bólogassak. Imádtam a rapp-et is nem mellékesen. Nem vagyok átlagos lány az biztos. Vissza térve a fürdésre. Kiszálltam a tus alól, felvettem a szennyes kosárra lerakott szürke macinacim és egy egyszerű, fehér Ramones-es pólót. Kikapcsoltam a zenét és kiballagtam a szobámba a sminkeimhez. Anyáék nem voltak otthon úgyhogy kicsit több sminket tettem fel még így itthonra is. Szempillaspirál és szemhéjtus. Jaj csak túlzásba ne essek. Mikor elkészültem le mentem a nappaliba. Az egész ház túl üresnek hatott. Eddig nem is törődtem a folyamatosan a fejemben motoszkáló gondolatokkal. Persze Trav körül forogtak. Ki más körül? Szerintem én vagyok az az ember aki a földön legtöbbször leírta a Travis szót. Hupsz. Fel akartam hívni. De könyörgöm, hiszen én vagyok a lány és eleve nem én akarok tőle valamit. Vagyis de, de ez kicsit sem fontos. Majd ő hív ha akar valamit. Viszont volt egy ember akivel már rég nem beszéltem és nagyon hiányzott. Lori. Hát persze, az esetlen, üresfejű barátnőm. Imádtam, de mostanában kicsit hanyagoltuk egymást. Felhívtam, felvette.
-Szia Al!-köszöntött.
-Szia Lori. Csak azt akartam kérdezni nincs- e kedved tartani egy lányos napot? Sírni, pop corn-t enni és filmezni?-nevettem.
-Ne haragudj, de programom van. Öhm Jack-el megyek fürdőbe.-mondta megszeppenve.
Még mindig szégyell előttem beszélni a Jack-el való kapcsolatáról. Pedig én őszintén bírom a fiút.
-Ja persze semmi baj! Majd legközelebb! Jó szórakozást!-és letettem.
Hihetetlenül örültem a kapcsolatuknak, de egyszerűen el voltam keseredve. Nem igazán volt más olyan barátnőm, aki tudott volna az egész Travis ügyről. Vagyis várjunk. Lori sem tudott róla. Oh szuper, nem cáfoltam meg önmagam. Csináltam egy tejes, cukros, kávénak nem nevezhető löttyöt és mind igazi vénlány, kiültem a teraszra és egy szál cigi mellett elszürcsöltem. Nem, egyébként szinte sohasem cigizek, egyszerűen undorítónak tartom. De amikor úgy érzem, ki borult a bili, előveszem az éjjeli szekrényemből a kis női doboz cigimet és lassan elfüstölök egy szálat. Ezt a szüleim is pontosan tudják, de sosem szidtak meg érte. Még jó. Ott ültem a reggeli napsütésben és szürcsöltem a kávém. Valaki csöngetett. Mindig is féltem, hogy a kaszás áll az ajtóban, ezért általában kinéztem az ablakon ajtó nyitás előtt. Eddig sosem a halálom várt rám. Szerencse. Letettem a bögrémet és az ajtóhoz indultam. A cigim még ott volt a kezemben, de nem izgatott. Nagyon ki voltam. Nem is mentem oda az ablakhoz, egyből az ajtó felé vettem az irányt. Hú, de bátor vagyok. Ki nyitottam az ajtót. Meglepődtem. 185cm, pilóta szemüveg, laza fehér pulcsi, farmer. Szerintem ki lehet találni ki állt ott.
-Szia.-köszöntöttem Travis-t.
-Szia!-szorított magához-Te mióta cigizel drága? Árt a tüdődnek!
-Öhm nem szoktam.
-Azt látom.-lépett be.
Elegánsan levetette magát a kanapéra, mintha minden eddigi percét itt töltötte volna. Lehet, hogy itt töltötte? Úristen, tuti betört éjszaka. Na jó, le kéne nyugodnom.
-Nem akarok bunkó lenni, de te mégis mit keresel itt?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Jöttem a barátnőmhöz!-jelentette ki.
-Akkor eltévesztetted a házszámot.
-Dehogy!-úgy nézet rám mintha egy teljesen egy értelmű dologról beszélnénk.
-Én a mai napomat a miattad való szenvedéssel terveztem együtt tölteni.
-Zavarok?
-Nem is tudom. Mindegy. Kérsz valamit?-kérdeztem udvariasan.
-Egy cigit elfogadok!
-Csak női van.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj! Van nálam is.-nevetett furán- Amúgy miért is akarsz te szenvedni?
Nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és leültem mellé. Nem szólt egy szót sem, de úgy öt perc után a vállamat átkarolva magához húzott. Barátaim a lepkék újra ébredezni kezdtek. Fejemet vállára hajtottam és be szívtam az illatát. Így ültünk legalább negyed órát, majd szipogva mellkasába fúrtam az arcom.
-Mi a baj?-kérdezte és bele puszilt a hajamba.
-Semmi.-szipogtam.
-Akkor miért sírsz gyönyörű?-emelte fel a fejem és nézett a szemembe.
-Travis tudod te mióta erre várok? Arra, hogy csak veled legyek. Rám figyelj és én legyek az a lány akiért bármit megtennél? Tudod mióta éreztem, hogy ennek meg kéne történnie mégse történt semmi? Nem hiszed el mennyit sírtam, ordítottam és szenvedtem. Lehet, hogy te nem tudod ezt fel fogni, de nekem amióta megláttalak többet jelentesz bárminél!-bőgtem és lehajtottam a fejem.
Nem mondott semmit csak az ölébe húzott. Szemben ültem vele, lovaglóülésben.
-Les. Amikor megláttalak, nem voltál szimpatikus. Tudtam, hogy sosem kaphatnálak meg. Aztán amikor hozzám szóltál egyből éreztem, hogy te vagy "az". Ha észrevetted soha nem néztem a szemedbe, mert tudtam elvesznék benne és megcsókolnálak. Ostobaságokat mondtam és műveltem veled. Nem értem magam. Hogy tehettem ezt? De tudod mit? Most, hogy itt vagy velem és a magaménak érezhetlek mindent megbántam és tudom nélküled semmi sem működne.
Két tenyere közé fogta az arcom és fel emelte. Felé fordultam. Hozzám hajolt és homlokát az enyémnek támasztotta. Lehunytam szemem és megcsókolt. Sosem csókolóztam még így senkivel sem. Szenvedéllyel teli volt és édes. Mikor el engedett nyakához bújtam és bőre illatát belélegezve a fülébe súgtam.
-Te kellesz nekem.
Nevetve megcsókolt. Újra. És újra. És még jó párszor. Az idilli pillanatunk akkor szakadt meg amikor a telefonom megcsörrent. Anya. Nem hiszem el, hogy mindig rosszkor hív.
-Szia anya.-vettem fel a telefont két csók között.
-Szia kicsim! Csak annyit akarok, hogy ma este nem tudunk apáddal haza menni.-mondta szomorúan.
-Oké.-nem kérdeztem meg miért, nem igazán érdekelt csak az hogy újra Trav karjai közt érezhessem magam.
-Holnap este jövünk haza, kaja a hűtőben és kérj meg valakit, hogy aludjon ott!-mondta idegesen.
-Oké! Szia anya! Szeretlek.-tettem le.
Vissza mentem a kíváncsi tekintetű fiúhoz aki engem figyelt.
-Maradj éjszakára Travis!-mosolyogtam nyakába.
-Ezer örömmel.-csókolt meg.
-Ebéd idő van! Nem akarsz valahova elvinni enni?-kérdeztem.
-Szóval meghívatnád magad?-puszilt meg.
-Meg bizony!
-Na gyere.-kapott fel karjaiba.
Úgy lógtam rajta mint egy kis majom. Karjában vitt fel a szobámba, hogy át öltözhessek. Mikor felértünk óvatosan az ágyra tett.
-Választhatok?-kérdezte a ruháim közt kutatva.
-Ha szeretnél.-ajánlottam fel nagy kegyesen.
Egy fehér pólót, nyomott mintával az elején, egy lila, combközépig érő kardigánt és egy fekete rövidnadrágot dobott oda mellém. A ruhákra néztem és csak annyit vettem észre, hogy fekszem az ágyon, Trav mellettem fekszik és puszilgat. Nagy nehezen ki másztam szorításából és be vonultam a fürdő szobába öltözni. 20 perc múlva mindennel készen voltam. Elindultunk. Persze a motorral. Egy kis tó melletti vendéglőbe vitt.A hely kifejezetten tetszett. Családias volt és meg volt a tipikus hangulata.
-Mond csak Trav! Minden lányt ide hozol első randizni?-kérdeztem nevetve.
-Aha. Ez olyan jól bevált hely.-puszilt meg.-Mit kérsz?-nyújtotta az étlapot.
-Gyümölcsleves, zöldséges csirke és egy palacsinta.-néztem fel rá.
Mindeközben a pincér mellénk ért és elég ráérősen kezdett engem stírölni. Rá néztem. A kis névtábláján a "Peter" név állt. Továbbra is úgy bámult, hogy a szeme majd kiesett. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Szóval Peter.-néztem rá jelentőség teljesen.- Gyümölcsleves, zöldséges csirke, nutellás palacsinta. Ja és még valami. Ha kérhetném ne stírölj, mert ha nem is én, de a barátom tuti beveri a pofád.-mosolyogtam.
Tekintetét elkapta rólam, majd felvette a teljesen nyugodt Trav rendelését is. Ahogy készen volt az irkálással elsietett.
-Ügyes!-dícsért meg Trav.-Jó, hogy nem vártad meg amíg én szólalok fel!-simította meg a karom.
-Igen. Éreztem, hogy nem lenne jó vége.-nevettem rá.
Egyébként az ebéd további része kellemesen telt és nem kaptam több pillantást sem. Ne is. Evés után a városban motoroztunk és sétáltunk. Kézen fogva. Persze csak a sétát. Istenem ez tuti örök emlék marad. Körbe jártuk szinte az egész város központot és kicsit el szaladt velünk az idő. Meg a ló is. Néhány helyen, a padokon ülve olyan hevesen csókolóztunk, hogy a kínai turisták minket fényképeztek a látványosságok helyett. Hupsz.
-Este 9 van!-néztem a fekete Ice Watch-ra majd Trav-re.
-Menjünk haza!-karolta át a derekam. Lehet, hogy ehhez az érzéshez sosem szokok hozzá...
Az ő házába mentünk. Mint kiderült ő is a szüleitől külön él egy bérelt lakásba. Össze dobott pár cuccot egy sport táskába és elindultunk hozzánk. Mikor megérkeztünk ismételten éhesek voltunk, hisz este 10 óra volt. A vacsorát ő készítette. Makaróni és házi készítésű fagyi. Persze, ennél hogy is lehetne tökéletesebb. Még főzni is tud. Felháborító. Éjfélig beszélgettünk a nappaliban ülve (illetve ő ült csak a nappaliban én az ölében melegedtem) majd a karjába kapott és felvitt a szobámba. Amikor felértünk óvatosan letett az ágyra. Ott fekve kényelmesen elfértünk (még szerencse, hogy francia ágyam van) így csókokkal díszítve beszélgettünk még egy keveset. Kicsit később, mindketten letusoltunk, majd én pizsamába (az ő pólója...hmm.), ő pedig boxerbe feküdtünk be az ágyba. Sosem éreztem még ezt. A pillangók a hasamban infarktusban meghaltak, a szívem kiugrani készül én pedig ködös tekintettel nézek a világra. Mi is ez? Ja lehet, hogy ezt hívják az okosok szerelemnek. Egymással szemben feküdtünk, lábunk összegabalyodva. Szemembe nézett és átkarolta derekamat. Bal kezemet mellkasának támasztottam, jobbal pedig nyakát karoltam át. Megcsókolt és hátára feküdt, én pedig a mellkasára tettem le fejemet. Hallottam minden szívverését és lélegzet vételét. Oda hajolt a nyakamhoz és megpuszilta.
-Szeretlek Les.-suttogta a fülembe.
Xx. Dóri
1.díjam
Köszönöm a díjat glori♥-nak!
-1.: tedd ki a képet!
Ab ovo~A kezdetektől fogva
Köszönöm mégy egyszer! Xx. Dóri
-1.: tedd ki a képet!
-2.: írj 11 dolgot magadról!
- Imádok írni.
- Ez az első blogom.
- 5-ös vagyok angolból.
- Annyi blogot olvasok, hogy teljesen össze mosódnak a történetek.
- Nem szeretem, ha egy blog tele van hangulat jelekkel.
- 178cm magas vagyok.
- Szeged mellett élek.
- Csoki forever.
- Nem volt még barátom.
- 7 éve lovagolok.
- 2-ször voltam Londonban és idén is megyek.
- Szerinted meglenne elégedve a kis kori éned a mostanival? Nagyon nem. Szegény régi énem...
- Voltál már igazán szerelmes? Nem is tudom igazán.
- Érdekel mások véleménye? Túlságosan is sajnos..
- Legnagyobb álmod? Fősuli Pesten, Irány egy repülővel London és ott élni.
- Ha most bármit csinálhatnál mi lenne az? Rohangálnék mint egy bolond és sikítoznék. Az jó kérdés, hogy miért...
- Milyen szuper erőt választanál magadnak, ha lehetne? Bele látnék mások fejébe.
- Apás vagy anyás vagy inkább? Mind a kettőjüket ugyanannyira szeretem, de apával különlegesebb a kapcsolatom.
- Mit szoktál csinálni ha unatkozol? Írok, olvasok, zenét hallgatok. Ha menő lennék gitároznék. De nem vagyok menő... és így marad a léggitár...
- Nyári szünetben mi az első dolgod felkelés után? Visszaalszom.
- Szeretnél majd gyerekeket? Kettőt.
- Szerinted mi a legjobb dolog az életben? Ha valaki igazán boldog és annyira meg van mindene, hogy ha hullócsillagot lát nem tud mit kívánni.
- Ha bármilyen sportot űzhetnél mi lenne az?
- Mi a kedvenc elfoglaltságod?
- Kivel vagy a legboldogabb?
- Van olyan kis kori élményed amire nem szívesen emlékszel vissza?
- Kedvenc blogod (több is lehet)?
- Legfurább dolog ami veled történt?
- Kedvenc desszert?
- Melyik ruhádat kedveled a legjobban?
- Legjobb könyv amit eddig olvastál?
- Kertes házban élsz? Ha nem, szeretnél ott élni?
- Kedvenc sztár?
Ab ovo~A kezdetektől fogva
Köszönöm mégy egyszer! Xx. Dóri
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)