8.rész: Az elő buli

Sziasztok! Meghoztam végre a részt! Megint sokáig nem volt, tudom, de elkezdődött az iskola és nem igazán volt időm írni... Két hét múlva utazok Londonba, ha minden jól megy lesz még előtte két-három rész, de utána nem leszek egy hétig megint... Viszont ehhez a részhez jó szórakozást és várom a komikat!

*18 nap múlva*

Két nap és irány Párizs. Sosem gondoltam volna, hogy még egyszer eljuthatok ebbe a csodálatos városba, de két nap, 30 óra utazás, nem kevés szenvedés és ott is leszek. Ma 25.-e van, csütörtök. Hat óránk van, de egész tűrhetőek szerencsére. Amikor reggel suliba indultam Lori nem állt a kapuban. Gondolom Jackel megy. Nem baj, szeretek reggel hétkor félkómásan az őszi napfelkeltébe sétálni. Mivel nem igazán tudtam aludni az éjszaka és már egy fél órával előbb felébredtem ezért jóval korábban is indultam el. Kiléptem a házból és konkrétan vak sötétség vett körül. Anya még aludt, apa ébredezett ugyan, de amikor ébredés után be szóltam a hálószobába, hogy el visz-e a suliba csak egy morgást kaptam válaszul. Szóval kint álltam a ház előtt bakancsba, farmerbe, hosszú ujjú pólóba és egy sálba és csak azt vettem észre hogy a fogaim olyan erővel koccannak össze, hogy nyugodtan ki is törhettek volna, valószínű nem vettem volna észre. Remegő kézzel próbáltam bezárni az ajtót, de miután hatodjára is mellé dugtam a kulcsot, meguntam és nyitva hagytam a kaput. Tudom, tudom felelőtlenség, de anya úgy is nemsokára megy dolgozni majd ő bezárja. Szóval elindultam, nagy nehezen. A táskám olyan nehéz volt még így reggel, hogy azt hittem össze esek. Kell egy kávé. Mivel volt még bő negyven percem beérni, a közeli Starbucks felé vettem az irányt. Amsterdam olyan kihalt volt, hogy azt hittem tökéletesen egyedül vagyok. Természetesen most mindenki arra gondol hogy "huu, de a lány mégsem volt egyedül és huu, most jön a gonosz" de nem. Csak egy kb. velem egy korú lány sétált szembe velem. Szegénynek olyan karikák voltak a szeme alatt hogy hulahoppozni lehetett volna velük. Nem sokat aludhatott... Már nem is voltam olyan messze a kávézótól amikor észre vettem, hogy egyre több lett körülöttem az ember. Úgy döntöttem megveszem a kávém és mivel még ráérek egy kicsit élvezem a kedvenc elfoglaltságom. Beléptem tehát a jó meleg, kis utca sarki kávézóba és a pulthoz mentem. Nem voltak sokan, csak egy pár álmos üzlet ember. Mikor oda léptem egy kedves lány fogadott. Na ő nem volt álmos. Olyan kis buzgó mócsing féle csajszi lehetett, mert ahogy annyit mondtam, hogy "egy Espresso Trufflet kérek" széles vigyorral a fején, tíz másodperc alatt ki is szolgált. Fizettem és a főutcára mentem. Vissza térve a kedvenc elfoglaltságomra. Vannak furcsa dolgaim. Például nagyon imádom nézni ahogy az emberek esznek. Olyan vicces amikor baromi nagyra nyitják a szájukat és a szemük felcsillan a kaja láttán. Tökre élvezhető. A másik ilyen kedvencem, az amikor ki ülök egy parkba és csak nézem az embereket. Vannak köztük szépek és csúnyábbak is. Magasak és alacsonyak. Szőkék és barnák. Véznák és ducik. Elvontak és figyelemre méltóak. És vannak az olyanok mint én. Akik forró kávéval a kezükbe egy padon, török ülésben ülve figyelnek. Mindenkiről ki alakíthatunk egy képet a fejünkbe, de amíg nem ismerjük nem tudhatjuk hogy milyen is igazából. Ezért jó nézni őket. Mert mindnyájukat olyannak képzelheted el, amilyennek akarod. Nem kell hangosan ki mondanod a véleményed, hiszen senki sem kíváncsi rá igazából. Nekik is meg van a saját véleményük rólad. Mindenkinek meg van. Szóval ültem a padomon, a kihűlő félben lévő poharas löttyöt iszogatva és bambultam. Lassan körbenéztem, hátha van itt valaki olyan akit még nem láttam. Jobb oldalra néztem és akkor vettem észre a mellettem két padra ülő fiúkat. Az egyik nagyon magasnak tűnt, és helyes volt. A szeme feltűnően kék volt, haja szőke és barna a szemöldöke. A másik valószínűleg alacsonyabb volt, de ő is helyes, haja és szeme nagyon mély barna. Engem néztek, és mind a ketten Colgate reklámba illően mosolyogtak. Nem különösebben foglalkoztattak, ezért előre fordultam és tovább bambultam. Kis idő elteltével annyit vettem észre, hogy valaki megfogja a vállam. Annyira meg ijedtem, hogy hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány és még a kávémat is majdnem eldobtam. Idegesen felnéztem az előttem álló barna hajú fiúra, aki ugyanazzal a reklám mosollyal vigyorgott le rám.
-Jó reggelt! -mosolygott.- Ne haragudj hogyha meg ijesztettelek, nem akartam...
-Öhm, izé, úristen. Semmi baj. -makogtam.
-Meg tudnád mondani mennyi 8x8? A matek házimhoz már csak ennyi hiányzik és sajnos így nem tudom befejezni. -mondta szemtelenül kedves mosollyal.
Hirtelen elgondolkoztam, hogy ezt már elsőben is tudtam, csak most nem jut semmi az eszembe.
-64 talán? -néztem rá kérdőn.
-Köszi! -és elsétált.
Utána néztem és amikor le ült a másik fiú majd meg szakadt a nevetéstől. Az én arcomon is át futott egy gyors mosoly, de amikor meg láttam, hogy Ad közeledik felém, a mosolyom  vigyorrá alakult. Ő is észrevett engem és kicsit megszaporázta a lépteit. Mikor oda ért mellém vetődött a padra.
-Reggelt, kedves barátnőm! -alig értettem amit mond, mert egy cigi lógott ki a szájából.- Kérsz?
-Reggelt! Kérek! -és kihúztam egy szálat a dobozból.
-Csak szólok, hogy holnap bulizunk! Tudod. Párizsi elő buli. Jó lesz, van egy hely a belvárosban ami most nyit meg újra! Én állom a belépődet! -akkora boci szemekkel nézett rám, hogy az valami ellenállhatatlan volt.
-Jó. De nem piálunk! Másnap utazok!
-Hú de felelősségteljes vagy. Na jó. Te nem piálsz mert másnap utazol. De én nem megyek sehova! -tök büszke volt magára, hogy így nyugodtam vedelhet.
-Nem, te se iszol. Erről én fogok gondoskodni.
-Na ezt még meg beszéljük. Gyere mert elkésünk! -felhúzott a padról és elindultunk.

*Másnap* 

Az iskola olyan mérhetetlen lassúsággal telt el, hogy az lehetetlen. Mikor még csak a harmadik órán voltunk, olyan volt, mintha legalább a tizediken aszalódnánk. Adammel ma egész nap közös óráink voltak, kivéve egy nyelvtant. Nyelvtanon mindig Lori mellett ülök, de most kicsit meg volt fázva és hogy nehogy tovább romoljon a helyzet és ne tudjon holnap ott lenni az indulásnál, egész egyszerűen nem jött suliba. Így egyedül szenvedtem végig egy keserves nyelvtant a keserves tanárnőnkkel. Mindig a macskáiról és nagyanyjáról beszél és fura szőke haja van. De amúgy nincs vele baj, kedves nő. Egész nap görcsbe volt a gyomrom az utolsó órától. Ének. Fúj. De amikor a teremhez mentünk Addel ki derült, hogy Mr. Hewitt síelni van és így saaajnos nem tud órát tartani. Végre fellélegezhettem és a görcs is gyorsan ki szállt belőlem. Lyukas óránk lett volna, de mivel ez volt a napi kínzás utolsó része, egy órával előbb haza engedtek minket. Addel szokásunk szerint együtt indultunk haza. Az úton végig csendes volt. Folyton azt kérdeztem tőle, hogy mégis mi baja, de nem válaszolt. Amikor a házunkhoz értünk és megálltam maga felé fordított. Furán néztem rá.
-Figyu Al. El kell mondanom valamit.
Úristen. Ugye nem akar szerelmet vallani vagy valami ilyesmi? Még furábban néztem rá.
-Amióta rendesen össze ismerkedtünk tudtam, hogy te nekem többet jelentesz barátnál.
Naneeee. Olyan fura fejet vághattam mint még soha, mert Ad elnevette magát.
-Igazából, -húzott közelebb(!!!)- te vagy... a... legjobb barátom. -és szakadt a röhögéstől.
Azt hitte olyan nagyon poénos volt. Mondjuk az volt, én is elég rendesen meg könnyeztem a kis viccét.
-Basszus te állat. Azt hittem szerelmet akarsz vallani! De gonosz vaaagy. -öleltem meg.
-Tudom hogy örültél volna, le sem kell tagadnod. Egy ilyen helyes srácnak mint én ki ne örülne? -és megcsillantotta a csajozós mosolyát.
-Hát te hülye vagy. -és bementem.
Kicsit később Ad hívott.
-Szia! Akkor este menjek érted? -kérdezte.
-Igen, és úgy készülj, hogy nálam alszol!
-Jó, akkor holnap kikísérlek a buszhoz jó?
-Szuper. Akkor hétkor.
-Oksa, szia.
-Ad várj!
-Igen?
-Te komolyan mondtad azt, hogy én vagyok a legjobb barátod?
-Teljesen. -vágta rá.
-Jó, akkor hétkor. Szia. -és letettem.
Le mentem vacsizni, mert apa előbb el tudott szabadulni a suliból és rendelt kínait. Sose szerettem a kínai kaját, de a mézes-szezámmagos csirke, joghurtos salátával az egyik kedvenc kajám volt. Evés közben apa elemezte nekem a diákjait orbitálisan rossz viselkedését (még jó hogy nem a mi iskolánkban tanít), aztán én meséltem el neki, hogy ma Addel bulizni megyünk aztán itt alszik. Apa nagyon bírta Adamet ezért többször is nálunk aludt már. Ahogy kész voltunk a vacsival a szobám felé vettem az irányt hogy elkészülhessek. Felértem és levágódtam az ágyra. Azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Úgy voltam vele, hogy mégis kinek akarnék tetszeni, szóval egy világoskék farmert és egy narancssárgás inget választottam. Kivettem a ruhákat a szekrényemből és kezemben fogva őket a fürdőszoba felé indultam. Persze a hosszú út megtétele közben el kalandoztam és felbuktam a laptopom töltőjében. Vagyis nem is felbuktam, hanem a kis lábujjam akadt bele, és akkorát vágódtam a padlóra, hogy még a laptopom is lerántottam.Az cuki. Remélem nem lett semmi. baja. Ki nyitottam és... ááá. Kiesett a Space billentyű. Basszus. Nem tudom hogy kell vissza tenni, inkább nem is erőltetem. Majd megkérem Adet hogy csinálja meg. Szóval felkeltem a földről és újra úton voltam. Kissé dühösen csörtettem be a fürdőbe és ledobtam a cuccom a szennyes tartóra. Be másztam a tus alá és megnyitottam. Újabb ááá. Nincs meleg víz. Mi a jó isten van ma velem? Szóval amilyen gyorsan lehetett letusoltam és hajat is mostam. Baromira fáztam. Gyorsan ki ugrottam a tus alól, de olyat csúsztam a padlón végig, hogy csak a másik fal fogott meg. Hu, ez nem az én napom. Remélem a buliba semmi gáz nem lesz. Gyors hajszárítás, gyors smink, gyors öltözés. Mindent gyorsan csináltam mert csak akkor vettem észre hogy mindjárt  hét óra. Éppen akkor lettem kész amikor Adam hívott.
-Ugyan haladjál már. Tökre pörgök már és itt várlak kint.
-Túl kedves vagy. 5 perc és lent vagyok. -bedobtam a telefonom a táskámba.
Lefele indultam és anyuba botlottam.
-Szia kicsim! Akkor ma Ad itt alszik?
-Ha minden jól megy igen.
-Akkor menjen minden jól.
-Jó, nem lesz semmi baj, nyugi. Indulok mert kint vár. Szia anya. -megpusziltam és kifele indultam.
Ad ott várt a kocsijával. Szóval vagy tényleg nem fog inni vagy ennyire biztos benne hogy én nem fogok inni. Mindig olyan biztos mindenben.
-Helloka. -köszöntött bájosan.
-Szijamija. -intettem.
-Rossz nap?
-Rossz élet.
-Ah értem. Éhes vagy?
-Nem.
-Ha meghívlak sem?
-De.
-Akkor pattanj be! -nyitotta ki az ajtót és tessékelt be rajta.
A kocsiban meleg volt. De nagyon. Olyan nyári, izzasztó hőség.
-Te fűtesz? -kérdeztem miközben levettem a farmerdzsekim.
-Aha. Illetve nem. Elromlott a fűtés szabályzó és elvileg menthetetlen. Szóval majd amikor nyár lesz és kint 40° akkor itt bent 50°. Szupika lesz. -látszott rajta hogy legszívesebben egy fának hajtana csak hogy vehessen egy új kocsit.
-Hát akkor nyáron nem fogok veled utazni! -nevettem és copfoztam fel az nyakamra tapadt hajam. -Basszus húzzuk le az ablakokat! -kérleltem.
-Nézz körül! Már le vannak. -sóhajtott és le törölt egy izzadtságcseppet a homlokáról.
És tényleg. Az összes ablak koppanásig le volt húzva. Fúj, mint egy szaunába. Nyáron. Kint. Afrikában. Bloah. Szépen lassan oda értünk a kedvenc helyünkre, a Maddie's-be. Ez egy kis pizzázó és kávézó a belvárosi parkban. Két irányból közelíthető meg, elölről, ahol gyalogosan lehet bemenni, vagy hátulról, ahol van egy kialakított parkoló. Meg álltunk a mozgó szaunával és olyan felüdülés volt kiszállni, hogy az leírhatatlan. A szokásos helyünkre ültünk, a kis három személyes asztalhoz a legtávolabbi sarokban. Lori és néha Jack is itt szokott velünk ülni és beszélgetni. Bár mostanában Lori olyan mintha kerülne. Én hívogatom meg írok neki, de valahogy mindig leráz. Olyan furcsa. Tehát Addel szembe ültünk le egymással. A kedvenc pincérünk volt ma beosztva (egyébként végzős az iskolába és még jó fej is) úgyhogy oda is szökkent hozzánk.
-Hello Adam, szia Alice! Mit hozhatok?
-Szia Tom. Két gombás, kukoricás, ananászos, extra sajtos pizza lesz. Ja és Cola. Jó sok.
-Szám szerint mennyi?
-Rád bízom! -kacsintott Adam.
A legjobb bennünk az, hogy sok a közös tulajdonságunk. Például ugyan azt a fajta pizzát szeretjük és mind ketten utáljuk ha valaki "nyálasan" szerelmes. De viszont csomó dologban különbözünk is. Például én inkább a gumicukrot szeretem, míg ő a csokit. Vagy nem szereti a Fall Out Boy. És ez számomra tragédia. Olyan apró dolgok ezek, de néha olyan vitákat tudunk belőle keríteni, hogy az nem létezik. Na most abból kifolyólag, hogy a legtöbb időnket együtt töltjük mindenki azt hiszi, hogy járunk és a legtöbb lány ilyen "megöllekribielvettedapasimat" nézéssel konstatálja hogy megint együtt lógunk. De nem. Nem vagyunk együtt. Visszatérve a pizzára. Közben megérkezett és ah olyan isteni volt az illata. És guszta is volt. Naagyon. Megpróbáltam fel venni egy szeletet, de olyan forró volt, hogy hozzá sem bírtam érni. Próbáltam fújással hűteni, de úgy nézhettem ki mint egy kis gyerek aki a szülinapi gyertyáit készül megsemmisíteni. Egyszer volt egy tortám amin olyan gyertya volt, hogy akárhányszor el fújhattad az tovább égett. Szemét húzás egy tíz évessel szemben. Amikor a pizzám érinthető állapotba került, egy szeletet óvatosan a kezembe vettem és enni kezdtem. Az olvadó sajt és a gomba és a minden ah.. nagyon finom volt. De amikor az, hogy a nyelvem hólyagosra főtt az ugyanolyan forró kajától vissza zökkentett a valóságba, Adam Colajával próbáltam csillapítani az égő érzést. Nem volt kellemes, mert az meg olyan szénsavas volt, hogy egyből felszaladt az orromba és épphogy nem jött ki rajta. Ad konkrétan szakadt a röhögéstől. Szerintem annyira nem volt vicces de mindegy. Meg vacsiztunk aztán újra a mozgó szauna felé vettük az irányt. Be ültünk és máris a bőrömön éreztem a tapadó ruháimat.
-Indíts ez borzalmas! Hadd kapjak egy kis levegőt. -könyörögtem.
-Csönd, én is a halálomon vagyok...
És legalább százzal száguldottunk ki a parkból. Tíz percen belül a buli helyszínén voltunk. A belvárosban volt, egy kis ajtóból nyílt. Először azt hittem nem is ide jöttünk. Adam meg fogta a vállam és úgy vezetett az ajtó felé. Kint egy őr állt. Kicsit kövérkés, viszont nagyon magas, 40-es férfi volt. Amikor elhaladtunk mellette úgy nézett rám mintha egy terroristát látna. Majdhogynem vicsorgott is. Ad szépen rá mosolygott és tovább tolt maga előtt. Bent egy üvegpult mögött egy nagyon kedvesnek tűnő, idősebb nő ült. Nem volt előttünk senki a sorban így egyből elé léptünk.
-Kettőt! -mosolygott Ad.
-Jó szórakozást! -adta oda a vissza járót a hölgy.
Bementünk és a ruhatár felé vettük az irányt. Oda érve le tettem a táskámat és a kabátomat. A ruhatáros lány elvette és egy papír számot kaptam. Direkt ki hangsúlyozta, hogy nehogy elhagyjuk mert enélkül a cuccunkat ugyan ki nem visszük. Zsebre raktam, remélve hogy onnan nem esik ki. A helyiségnek két része volt. Az előtér, ahol a ruhatár is volt, és a tánctér. A ruhák leadása után a tánctérre mentünk. Nagyon kevesen voltak és nem akartunk csak úgy egymagunkba táncolni, úgyhogy le ültünk a bár melletti asztalokhoz. Egy asztal volt csak szabad és azt el is foglaltuk. A "disco" szép volt és igényes. Az asztalunk melletti falon végig óriási tükör húzódott. Beszélgetni nem igazán lehetett mert a zene nagyon hangos volt. A mellettünk lévő asztalnál egy szőke bombázó üldögélt egymagában. Adam éppen őt méregette, amikor a lány mögött meg jelent egy srác és kézen fogva elsétált vele.
-Nem igaz. -füstölgött Ad.
-Ugyan már csak egy újabb szőke cicababa. Nem mennél vele így se sokra, maximum egy egy éjszakás kalandra lenne jó.
-Igazad van. De valahol mélyen legbelül bánt, hogy nem velem jött el.
-Hát te nem vagy normális.
-Gyere táncolni! -utasított és a tánctér fele tolt.
Továbbra sem voltak valami sokan. Pár bepiált plázabarbi fent rázta magát a színpadon, a dj pult mellett, de egyébként nem voltak sokan. Addal a tér közepe felé mentünk és táncolni kezdtünk. Nem tudom mennyit lehettem ott, de nagyon kimelegedtem. Próbáltam Adat a pult felé terelni, de mivel egy büdös szájú csávó rám akaszkodott nem igazán sikerült. Adam egy laza lökéssel arrébb tolta a csávót és máris a pultnál ültünk.
-Mit kérsz? -kiabált, de alig hallottam valamit.
-Sört. A sör jó lesz!
-Két sört! -kiabálta a pultos felé.
Meg kaptuk az italunkat és vissza mentünk táncolni. Amikor újra elfáradtunk megint a pulthoz mentünk, de most mást kértem. Valami töményet, úgy emlékszem, de egyáltalán nem biztos. Ettől a ponttól már semmi sem biztos. Nem tudom mennyit ihattam és hogy mennyi pénzt hagytunk ott, de egy biztos: túl sokat. Az este hátralevő részéből annyi maradt meg, hogy táncolok Addal, a büdös szájúval és egy magas sráccal. Aztán még arra is emlékszem, hogy a ruhatárnál alig bírtam elő venni a jegyemet, de végül meglett és ki vihettem a cuccom. A bulinak egy óra körül volt vége. Le ültem egy közeli utcában egy padra és Adam is mellém esett. Innen már viszonylag tiszták a dolgok, de van ami azért még zavaros. Ültem a padon és egyszer csak borzalmas érzés fogott el. Hányni kezdtem és Ad szerencsémre vette a lapot és felfogta a hajam. Mikor "kész" voltam undorodva álltam fel.
-Menjünk innen. -néztem Adre.
-Jó gyere. -és oda dobott egy csomag rágót.
-Ugye tudod hogy így egyikünk se vezethet?
-Majd holnap eljövök a kocsiért. -belém karolt.
-Haza?
-Haza. -mondta.
Mindketten fáradtak voltunk. El indultunk gyalog, a jéghideg, szeles, őszi éjszakában. Szerencsére egy kötekedővel sem találtuk magunkat szembe így viszonylag gyorsan haladtunk. Sok helyen lehetett még hallani a bulik zaját, de a város egyre csendesebb volt. Haza értünk. A kulcsomat kerestem a táskámban amíg Ad már előre le vette a cipőjét. Próbáltam minél csendesebben babrálni a zárral, nehogy anyámék fel ébredjenek. Kisebb küszködés árán ugyan de bejutottunk.Sötét volt és csend. Olyan megnyugtató volt. Anyáék szerencsére nem ébredtek fel, így könnyen jutottunk az emeletre. Adam nem vacakolt a fürdéssel, előkapta a szekrényem aljából a tartalék kispárnát és takarót és a földön elterülve már aludt is. Én azért le tusoltam, rám is fért, aztán estem csak be a puha, meleg ágyamba. Nem tartott tovább két percnél és már aludtam is.