4. rész: Könnyes búcsú

Itt a 4. rész! Nem sikerült túl jól, és nem is lett túl hosszú, de remélem tetszik! Kicsit depis lesz és tele lesz könnyekkel de remélem tetszeni fog! Leginkább arról szól hogyan veszik el, vagy éppen alakul ki egy fiú & lány barátság.

Reggel volt. A telefonom csörgésére ébredtem, pedig nem volt beállítva ébresztőóra. A Blackberry-re pillantottam. Sms-em jött. Travis-tól. Éppen válaszolni akartam mikor a kutyám, Infy ugrott az ágyamra lábujjamat nyalogatva. Reggel 6 óra volt. Még egyszer át olvastam a Trev-től jött üzenetet. Ez állt benne:
"Jó reggelt drága! Remélem már felkeltél, bár elég korán van még. Nagyon várom a mai napot, végre láthatlak! Hányra mehetek érted? Arra gondoltam elviszlek a kedvenc helyemre! Legyél csinos baby, de ne szoknyába gyere! Trav."
Elgondolkoztam. Mit akarhat csinál, hogy nem mehetek szoknyába? Te jó ég! Vissza írtam.:
"Travis, a jó ég áldjon meg, reggel 6 van! Mindegy gyere értem most! 20 percen belül kész vagyok! Alice."
Megsimogattam Infy-t és lassan kikecmeregtem a puha, meleg ágyamból. Megigazítottam krémszínű pizsamámat, belebújtam fehér, nyuszifüles mamuszomba és két nyögés közepette kimásztam a konyhába. Furcsálltam, de apa ébren volt. Szombat, nyár, reggel 6 óra. Tanár lévén apa ilyenkor állandóan alszik még.
-Jó reggelt drágám!-mondta egy leírhatatlanul óriási ásítás közepette.
-Jó reggel apu!-mosolyogtam rá.
-Kérsz kávét?-kérdezte a saját bögréjével kezében.
-Igen kérek!-mondtam vidáman.
-Nagyszerű, akkor csinálj magadnak!-mondta és vissza csoszogott a hálószobába.
Hát köszi apu. Én is szeretlek. Csináltam magamnak egy kávét, de a tejes doboz majdnem kicsúszott kezemből, így annyi tejet sikerült tennem a kávéba hogy egy újszülöttet sem ütne ki. Nembaj. A lényeg, hogy jól indul a reggel.Leültem az ebédlő asztalhoz és elszürcsöltem "kávémat". Az órára pillantottam és majdnem infarktust kaptam. 6.20. Travis mindjárt itt van és én sehogy sem állok. Bedobtam a bögrémet a mosogató tálcába és mint egy őrült vettem a szobám felé az irányt. Kis híján át estem a Westie-men csak hogy időre készen legyek. Az akcióm nem sikerült... Megcsörrent a telefonom. Travis. Csúcs.
-Szia Travis!-vettem fel a telefonom.
-Szia Les! Kész vagy? Itt állok a ház előtt.
-Konkrétan sehogy sem állok. Várj egy percet lemegyek!-tettem le a kagylót.
A fehér mamuszomban, egy drapp melegítő nadrágban, fehér & krémszínű Fall Out Boys-os pólóban, kócos hajjal mentem ajtót nyitni. Hát igen ez vagyok én. A mamuszos, 40 fokban melegítőben és a kedvenc együttese pólójában alvó, kócos, reggeli büdös szájú lány. Nem lényeg.
-Szia drága!-puszilta meg a homlokom.
-Szia.-ásítottam- gyere fel sehogy sem állok.
-Jó gyerünk. Amúgy csini a pizsid!-"dicsért" meg.
Felkísértem a szobámba és az ágy melletti kis puffra ültettem. Infy egyből az ölébe ugrott. Szimpatikus volt neki. Persze Travis már gy kora reggel is csodásan festett. Fekete, elől zöldes színűre festett haja tökéletesen be volt állítva, még sem csucsogott a zselétől. Zöld szeme kérdőn nézett rám és "I'm super sexy" feliratú pólója alatt izmok fezsültek. Tényleg super sexy volt.
-Maradj itt légyszíves, gyorsan elkészülök!-mondtam.
-Oké, de csinos legyél!-mondta komolyan.
A szekrényemből egy világos kék rövid farmernadrágot vettem ki, egy laza, mályvaszínű, kötött pulcsival. Cipőként egy fekete, magas szárú Converse-t választottam. A hajam laza, fonott kontyba tekertem. Arcomra kevés púdert tettem és egy kis szempillaspirált. Nadrágom első részébe lazán belegyűrtem pulóverem, felkaptam fekete, fehér koponyákkal díszített táskám és kiléptem a fürdőből.
-Hűha!-szólt elismerően Trav.-Csinos!
-Köszönöm! Mit szólnál egy reggelihez?
-Oké, de én vezetek!
-Hát nem is gondoltad, hogy az én autómmal megyünk!-mosolyogtam.
-Én semmilyen autóra nem gondoltam!-mondta teljesen őszintén.
-Te gyalog akarsz menni?
-Nem éppen.
-Metró?
-A-a.
-Esetleg egy magánrepülő?-néztem rá kissé ijedten.
-Én nem ilyenekkel közlekedek!-kacsintott és kivezetett az ajtón.
Ahogy kiléptem az ajtón észre vettem. Egy gyönyörű, sötétkék Honda Cb 1300-as motor állt a háztól nem messze. Oda rohantam és csodálni kezdtem. Értettem a motorokhoz. Apukám mindig is nagy motoros volt. Amikor próbáltam kideríteni mivel is megyünk ma, erre nem is gondoltam. Trav látta rajtam, hogy elvarázsolt motorja szépsége.
-Ráülsz?-kérdezte.
-Vezetni is tudom. Van rá jogsim!-vágtam rá boldogan.
-Na mutasd! Gyerünk a Mekibe reggelizni!
-Mekibe? Ez komoly? Na jó! Pattanj fel!-veregettem meg az ülés hátsó részét.
Nevetgélve ült fel mögém. Tényleg volt jogsim, így nem haboztam az indulással. 10 percen belül oda értünk a Mekibe. Száguldottam. Élveztem, hogy újra motorozhatok. Megálltunk a Drive-in részlegnél.
-Mit kérsz te szabálysértő?-kérdezte mosolyogva Trev.
-Egy sajtburger menüt-sütöttem le a szemem.
-Semmi mást?-kérdezte meglepve.
-Dehogy!-ellenkeztem.
Miután leadta rendelésének elég hosszas listáját újra útnak indultunk. Az utat ugyan ő mutatta, de teljes mértékben én vezettem. Élveztem ahogy karját csípőm köré tekeri. Azt vettem csak észre, hogy azt mutatja álljak meg. Lassítottam és leparkoltam egy egy parkolóban. Leszálltunk a gépről, leállítottuk és ott hagytuk.
-Mi ez hely?- néztem rá.
-Egy kilátó. Gondoltam sétálhatnánk... Vagy nem szeretnél?-nézett idegesen.
-De-de szuper ötlet! Úgy is meg szeretnék veled beszélni valamit!
Felmentünk a hegyre és séta közben beszélgettünk.
-Figyelj Travis! Örülök,hogy kibékültünk meg minden, de komolyan gondoltam, hogy nem szeretnék többet barátságnál.
-Igen. Gyerünk haza jó? Elfáradtam.-mondta.
Láttam rajta, hogy nem tetszett neki ez a felállás. De nem érdekelt. Mennyit szenvedtem miatta? Vissza sétáltunk és haza hajtottunk. Ő vezetett és feltűnően lassan ment. Szerintem ki akarta élvezni, hogy karom köré fonom és fejem hátára hajtom. Haza értünk. Egy másodpercig még elidőztem a motoron. Amikor úgy éreztem nem húzhatom tovább felpattantam és az ajtóhoz siettem. Mikor hátra néztem ott állt könnyes szemmel.  Ő akit mindig is bátornak ismertem. Könnyezett. Megfogtam kezét és szemébe néztem.
-Mi a baj Travis?
-Nem bírom nélküled. Olyan sokat szenvedtem miattad. Egyszerűen megőrülök érted. Azt akarom, hogy hevesen csókolózzunk és szeress igazán szívb...
Nem hagytam befejezni a mondatot. Könnyektől nedves számat ajkaira tapasztottam. Nem is gondoltam végig mit teszek. Hevesen csókolt. Hosszasan össze voltunk kapaszkodva, de muszáj volt elengednem.
-Nem tehetem ezt Trav.-néztem rá sírva.
Elengedtem és berohantam. A telefonom sms-t jelzett. "Jó éjt szépség." Neked is... Felmentem és síró görcsben törtem ki. Nem tudtam mit tegyek. Csak bőgtem. Úgy éreztem a szívem egy barabja motorozott el most. Nem éreztem magam egésznek hiányzott.

Xx. Dóri